Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé
20 Orlóci István Barraqué: „... A környezeti eszmék felbukkanása és az azzal kapcsolatos adminisztratív intézkedések megjelenése óta minden országban bekövetkezett, hogy a közös tulajdonban lévő víz kategóriája egyre inkább teret nyer. Négy Latin ország törvényhozása 1984 és 1994 között olyan törvényeket fogadott el, amelyek minden vizet köztulajdonná nyilvánítanak vagy általánosítják a köztulajdon státuszt, ezáltal elválasztva a használati jogot a tulajdonjogtól. ... A közösségi tervezés levezénylésével, azaz a részvételi és tanulási folyamatokkal kapcsolatos módszerekre vonatkozó megfontolások fényében a Keretirányelv inkább hagyományos módon került megfogalmazásra. Ez az a mód, amit a mi angolszász kollégáink DAD módszemek neveznek: azaz elhatározni, közzé tenni, megvédeni.... Remélhetőleg a Keretirányelv a továbbiakban is csak ajánlás jellegű marad a közösségi részvételt illetően, és ösztönzőként szolgálhat a tagországokban folyó sok különböző kísérlethez...." 1.2. A folyógazdálkodás kapcsolata a Keretirányelvvel Figyelmet érdemlőek Barraqué tárgybeli megállapításai: „Lényegében egy nagyon bonyolult helyzet van kialakulóban a legtöbb tagországban a közösségi részvétel kísérletei miatt. ... Míg ezek nagyon lassan haladnak előre, a szerződéses folyógazdálkodás általánossá válik Például az Egyesült Királyságban (UK), ahol a vízügyi politika a legközpontosítottabb Európában, és a legerőteljesebb a „liberális paradigma" (privatizáció és technokrata szabályozás), még ott is maradtak olyan folyókkal kapcsolatos tanácsok, melyek széleskörű konzultációkat folytattak a víznyerés tervezésére vonatkozóan. ... Legalább két különböző módja van az integrált folyógazdálkodás kidolgozásának. Az ember rendszerint először a szakértők által modellezett hidrológiára és ökológiára gondol, melyek esetenként kiegészülnek gazdasági jellegű érvekkel is. Ezek előkészítik a döntést a ... legjobb lehetséges modell megszerkesztésével. ... A másik megközelítésnél figyelembe veszik a szereplők közötti együttműködést a konszenzus kialakításában. Ez esetben létfontosságú, hogy minden érintett fél azonos ütemben haladjon előre az ismeretszerzésben a döntéshozatal felé, és ezért van szükség speciális közvetítési technikák használatára Az integrált folyógazdálkodásnak az észak-amerikai kontinensen általánosan alkalmazott módszerei szerint (közvetítés, alternatív megoldások megvitatása, stb.) azonosítani kell mindenkit, aki szerepet játszik a probléma megoldásában, és meg kell kísérelni meggyőzni őket a közös vízió elfogadásáról, valamint a közös erőforráshoz történő hozzájárulásukról. „... A formális tervezés mindig magában hordozza a bizalom és a részvétel elvesztésének a kockázatát. ... A döntéshozatalban pedig nem célszerű egyedül maradni". A hazai folyógazdálkodás gyakorlata a „másik megközelítés" elveit ötvözi. Az Uniós tagságunkból következő kötelezettségünk teljesítésében, jelesül a Keretirányelv (továbbiakban EKI) hazai alkalmazásában - amint erre a fentebbi idézetek is utalnak - a közösségi Alapszerződések szelleméhez célszerű igazodni. Megerősíti ezt az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK Irányelvének preambuluma is.
