Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: 2003. a hazai hidrometeorológiában: szélsőségek vagy tendenciák?

Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 1-2. füzet 2003 A HAZAI HIDROMETEOROLÓGIÁBAN : SZÉLSŐSÉGEK VAGY TENDENCIÁK? A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA 2003-ban minden évszak szolgált időjárási rendkívüliségekkel, sőt néhány szélsőség szokatlanul hosszú ideig fennállt. Külön is kiemelést érdemel, hogy a hőmérséklet májustól augusztusig képzett átlaga és a márciustól augusztusig terjedő időszak csapadékösszege a 20. század kezdete óta vezetett országos átlagok között abszolút rekordot jelentett. 2003 első négy hónapja az átlagnál hidegebb, a február különösen fagyos volt. Májustól viszont három hónapon át a havi középhőmérsékletek 3-4 °C-kal meghaladták a sokévi átlagot. 2003-ban országos átlagban 470 mm csapadék hullott, ami több mint 100 mmrel kevesebb, mint a Magyarország éghajlati atlaszában (2001) szereplő szokásos referencia-időszak (1961-1990) átlaga. Ez azonban csak az egyik az év csapadékanomáliái közül. Ide kell sorolni a január-februárban hullott hó mennyiségét és területi eloszlását; a március-június közötti kritikus csapadékhiányt; amely példátlan mértékű volt az elmúlt évszázad hazai időjárásában; a Mátrában és a Bükkben hullott júliusi extrém csapadékokat; a novemberi és decemberi csapadékhiányt is. Nagyon érdekes helyzet állt elő: a téli - tél végi időszakban az Alföldet vastag hótakaró borította, ami jó kilátásokkal kecsegtetett a talaj vízzel való feltöltődésére (ami ugyanakkor együtt járt egy jelentős belvízhelyzet kialakulásának lehetőségével), míg a Dunántúlon, elsősorban a nyugati, észak-nyugati részeken, a februári csapadék nagyon kevés, vagy szinte semmi sem volt (ez kihatott a Balaton alacsony vízszintjére is, tovább súlyosbítva a tó vízháztartási helyzetét). Ezután a tendencia megfordult, és tavasszal ha esett, az inkább az ország nyugati részén következett be, míg a Tiszántúlon egy hosszú, száraz periódus következett; jelentékeny aszály alakult ki. Júliusban az országos átlagot meghaladó csapadék hullott, de nagyon szeszélyes térbeli eloszlásban. Hazánk délkeleti területén lényegében nem esett eső, míg az ország nagy részén jelentős, az Északi-középhegységben pedig sok volt a csapadék. A nagyon száraz éven belül igen heves záporok is voltak, pl. júliusban Kompolton 177, Mátraszentlászlón 172, Recsken 162, Kápolnán 156, Verpeléten 144, Tarnamérán 142 mm-es 24 órás csapadékösszegek is voltak, miközben egyes mérőállomásokon az éves csapadékösszeg még a 300 mm-t sem érte el. Hasonló extrém csapadékok ősszel is előfordultak, aminek hidrológiai következményei egyes kisvízfolyásokon heves árhullámok levonulása, helyi vízkárok kialakulása (pl. Mátranovák közelében a Bárna patakon gátszakadás) volt. Az időjárási helyzet anomáliáinak következményei a hidrológiai viszonyokban is jelentkeztek. Januárban jelentős jeges árvíz veszélyével kellett szembenézni a Tiszán. Az árvízi és jéghelyzetben a legnagyobb veszélyt a Tiszalöki duzzasztómű alatti torlódás