Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

Arx'íz kezelés - európai trendek, hazai kihívások 113 4.2. Ártereink, hullámtereink, folyóink Láthattuk, hogy mind a VKJ, mind a Legjobb Gyakorlat Dokumentum - és az ezek szemlélete alapján az ICPDR Árvízvédelmi Szakértőcsoportja által kidolgozott, a Duna-medence Fenntartható Árvízvédelmi Cselefo'ési Terve egyaránt a vízgyűjtő szemléletű, a természet és erőforrásai védelmére koncentráló, a folyó életét, s ezzel a vizek minőségét befolyásoló hidrológiai-morfológiai minőségi elemek lehető zavarása nélküli, illetve a múltbeli tevékenységekkel degradált rendszerekben az árterek rehabilitációját előtérbe helyező megoldásokat preferálja. Azt is láthattuk, hogy a VKI szemlélete szerint az emberi tevékenységeknek a vizek állapotára gyakorolt hatásait kell vizsgálni. Az emberi tevékenységek hatásainak elemzése azt jelenti, hogy meg kell állapítani, hogy milyen emberi beavatkozások okozták a múltban, okozzák jelenleg és fogják várhatóan okozni a jövőben a felszíni és a felszín alatti vizek állapotának romlását? Ezeket a káros emberi tevékenységeket kell megszüntetni, csökkenteni, vagy szabályozni, illetve a tevékenységekkel okozott környezeti károkat elhárítani a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben kidolgozott intézkedési programokkal (Ijjas 2003), avagy a BPD fogalmazása szerint: a természeti folyamatokra gyakorolt kedvezőtlen emberi hatásokat meg kell fordítani, ill. a jövőben meg kell előzni. Ésszerűtlen egy adott kor történelmi és gazdasági-társadalmi viszony- és érdekrendszerének figyelmen kívül hagyásával, ugyanakkor a mai tudományos ismeretek alapján utólag kritizálni azokat a döntéseket, melyek nyomán immár 150-200 évvel ezelőtt meghatározó beavatkozások történtek folyóink és az azokat kísérő mocsaras árterek életébe. Az akkori érdekek a folyók hajózhatóságának (pl. a királyi monopóliumnak számító só szállítása, a dunai áruszállítás igényeinek kielégítése), a mezőgazdasági termékek iránti robbanásszerű igénynövekedés kiszolgálása érdekében a termőterületek növelésének adtak prioritást. Ezen igényeknek az akkori kor tudományos és műszaki színvonalán történt kielégítésével került sor nagy folyóink szabályozására, az azokat kísérő árvízvédelmi töltések megépítésére, a mocsarak lecsapolására. A természettudományos ismeretek akkori fokán még nem láthatták a nagyarányú beavatkozás ökológiai hátrányait. Tény azonban, hogy ezen beavatkozások eredményeképp alakultak ki a mai viszonyok ( VI. táblázat, V1TUKI 1977, Török 1999). A VI. táblázat számainak összevetéséből először is kiderül, hogy az árterek kiterjedésének jellemzése négy különböző számmal lehetséges, aszerint, hogy a statisztikailag száz-, avagy az ezerévenként egyszer előforduló árvíz által elönthető területen figyelembe vesszük az elöntésből „kiálló" ún. ártéri szigetek területét, vagy nem? A töltésezett folyók hullámtereinek és nyílt ártereinek teljes - a folyók középvízi medre által elfoglalt területet is magába foglaló - kiterjedése 2.299 km

2, az ország területének 2,47%-a. Más szóval ez azt jelenti, hogy a magyar folyók