Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

Arx'íz kezelés - európai trendek, hazai kihívások 101 2.9. A Legjobb Gyakorlat Dokumentum a figyelmeztető és előrejelző rendszerekről 2.9.1. Előrejelzés. Vízgyűjtő alapú, a szélsőséges időjárási viszonyokra történő lehető legkorábbi figyelmeztetéssel, mennyiségi és minőségi meteorológiai információkkal támogatott figyelmeztető- és előrejelző-rendszer egyik alapvető feltétele az árvizek elleni védelem javításának, egy, a reakcióidő meghosszabbítására szolgáló hatékony korai riasztó- és előrejelző rendszer kialakításának. Kifejlesztés alatt van egy Európai Árvízi Riasztó Rendszer (European Flood Alert System - EFAS) és egy Európai Árvízi Előrejelző Rendszer, amelyek Európának egy nagy részét lefedik. Jelentős előrehaladást várnak a LISFLOOD rendszeren keresztüli 10 napos figyelmeztetéstől, amelynek nem szándéka a nemzeti, vagy a regionális előrejelző rendszerek helyettesítése. Szükséges, hogy az országok támogassák ezt az érvényességi feltételek ellenőrzésében (validálásban) és a kalibrálásban minden vízgyűjtőn vagy rész-vízgyűjtőn. Olyan esetekben, amikor az előrejelző modell nem fedi le a teljes vízgyűjtőt, hanem külön-külön modelleket vagy rész-modelleket fejlesztenek ki a vízgyűjtő különböző részeire technikai, tudományos, vagy akár igazgatási okokból, rendkívül fontos megfelelő kapcsolatot biztosítani a különböző részvízgyűjtőket lefedő modellek között. Országhatárok által osztott vízgyűjtőkön lehetőleg összehangolt, közös adatbázist használó előrejelző modelleket kell kidolgozni, hitelesíteni és elfogadni, és bevezetni, továbbá rendszeresen tökéletesíteni a fő vízfolyás és legfontosabb mellékfolyói vízgyűjtőjére. Ez különösen a hidrológiai és meteorológiai előrejelzések technikai eljárásainak, a felhasználás, az adattárolás és -csere eljárásainak összehangolását jelenti a szomszédos országok között. Külön kiemeli a BPD a rövid reakcióidejű hegyvidéki területek előrejelzési problémáját, ahol az árhullámokról szóló figyelmeztetéseknek az automatikus csapadékmérők hálózatából származó valós idejű információkon kell alapulnia, kombinálva kvantitatív csapadékradar-adatokkal és segítve mennyiségi csapadékelőrejelzésekkel. Az árvízi figyelmeztető szolgálatokat decentralizálni kell, és képessé tenni lokális figyelmeztetésekre olyan időelőnnyel, amelyet lehetetlen volna centralizált rendszerrel biztosítani. Felhívja továbbá a figyelmet, hogy hasonlóan rövid reakcióidő fordul elő a városi területek heves árvizeinél. Mivel a városias területeken előforduló árvizek hatásai súlyosak, nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy megbízható figyelmeztetési szinteket érjenek el a valós idejű csapadékintenzitás-mérések és a csatornarendszerekben végzett vízszintmérések alapján, kombinálva a város csatornarendszerének alapos ismeretével. A figyelmeztetőrendszerek üzemeltetésének fő kockázata a veszélynek akár alul- akár túlbecsléséből származó téves riasztásokban rejlik. A bizonytalanság a hidrológiai és a folyómodellekben alkalmazott paraméterértékek lehetséges megválasztásából, valamint a vízgyűjtők korábbi viszonyaira vonatkozó gyakran hiányos ismeretekből származik. A történeti feljegyzéseket meg kell tartani. A történeti információkat és tapasztalatokat a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni.