Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Bartha Péter-Gauzer Balázs-Bálint Gábor: Folyamatos lefolyás-szimulációs és előrejelző rendszer alkalmazása az elmúlt évek tiszai árvizei során

68 Bartha Péter-Dr. Gauzer Balázs-Bálint Gábor bóli alulmúlásának az időpontja, ezáltal az árvédekezés menete, illetve a védekező erőforrások térbeli átcsoportosítása előre tervezhető, ezáltal az árvédekezés hatékonysága növelhető, költségei pedig csökkenthetőek. - Megfelelő időelőnyű csapadék adatok rendelkezésre állása esetén, képes az esetleges újbóli csapadékhullás következtében kialakuló újbóli vízszintemelkedések számítására. Az így kialakuló árhullám előbb-utóbb utoléri a korábbit, s a lejjebb levő folyószakaszok vízszintjeit már együttesen határozzák meg. Mivel az ilyen esetekben, egy alsó tetőzéshez egynél több felső tetőzés tartozhat, az összetartozó tetőzések módszerén alapuló árvízi előrejelző módszerek által adott eredmények általában jelentős pontatlansággal terheltek. A folyamatos előrejelzés medertranszformációs modulja viszont képes az árhullámok szuperponálódásának a számítására. - A folyamatos előrejelzés révén az árvízi előrejelzések egy teljesen más matematikai apparátus által ellenőrizhetőek. Ennek különösen a minden eddiginél magasabb vízszintek, illetve a mintegy lélektani határt jelentő értékek (mint például a szolnoki 1000 cm feletti vízszint volt 2000-ben) előrejelzése esetén van megnyugtató hatása. - Az árvizes időszakban további megválaszolandó kérdések is felmerülhetnek: - Valamilyen feltételezett hidrometeorológiai, vagy árvízi esemény (csapadékhullás, tározók megnyitása stb.) bekövetkezése esetén előálló helyzet elemzése. - Valamely árvédekezéssel kapcsolatos intézkedés végrehajtási időpontjának a meghatározása stb. Az 1998 novemberével kezdődő időszak tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a fentiekhez hasonló kérdések megválaszolásában az Országos Vízjelző Szolgálat lefolyás szimulációs és előrejelző rendszere egyre növekvő szerepet kapott. A következő néhány példán keresztül mutatjuk be a rendszer alkalmazását a fenti időszak alatt végbement négy tiszai árvíz időszakában. 3.1. Az 1998. évi tiszai árvíz Az 1998. novemberi tiszai árhullám, amely Tiszabecs és Vásárosnamény között minden korábbinál magasabb vízszinteket eredményezett, közvetlen kiváltó oka elsődlegesen a november 4-én a Felső-Tiszára és a kárpátaljai jobb parti vízgyűjtőkre hullott nagymennyiségű csapadék volt. A szélsőségesen magas vízszintek kialakulásához nagymértékben hozzájárult az azt megelőző október végi nagy árhullám, amit jórészt az október 29-én elindult esőzések okoztak. Ez az árhullám a november 4-i esőzések időpontjára egyrészt magas mederteltségeket, másrészt erősen átnedvesedett talajrétegeket okozott (Gauzer-Bartha 1999, 2003a, Illés et al. 2003). Tokajnál az árhullám utolérte a pár nappal korábban elindult első hullámot, s a kettő a továbbiakban egy árhullámként vonult le. A Tokaj alatti szakaszon egészen Szolnokig a kialakult vízszintek sehol nem haladták meg az LNV értékeket, de erősen megközelítették azokat. A Szolnok alatti szakaszon, jórészt a Körösökön érkező viszonylag csekély mennyiségű víz miatt, az árhullám ellapulása felgyorsult, s a tetőző vízállások mindenhol a III. fokú árvédelmi szint alatt maradtak.