Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Bartha Péter-Gauzer Balázs-Bálint Gábor: Folyamatos lefolyás-szimulációs és előrejelző rendszer alkalmazása az elmúlt évek tiszai árvizei során

Folyamatos lefolyás-szimulációs és előrejelző rendszer alkalmazása az elmúlt évek... 69 Az Országos Vízjelző Szolgálat november 8-án kapta a KHVM és az OVF közös megbízását, miszerint becsülje meg, hogy amennyiben november 10-14. között az október 29. és november 2. között észlelt mennyiségű és területi eloszlású csapadék hullana a Tisza tokaji vízgyűjtőjén, ez milyen nagyságrendű újabb árhullámot indítana el, s milyen magasságú tetőzéseket eredményezne a Tisza Szolnokig tartó szakaszán. A megbízás idején a Tisza árhulláma valahol Vásárosnamény és Záhony között tetőzött. A számítások a Tiszán Tiszabecs, Vásárosnamény, Tokaj és Szolnok, a Bodrogon pedig felsőberecki szelvényekre készültek. A szimulációs eredmények szerint, bár a feltételezett csapadék mennyisége jelentősen elmarad a fő árhullámot közvetlenül okozó csapadék mennyiségétől, a Tiszán Tokajig, illetve a Bodrogon újból a néhány nappal korábbival lényegében megegyező tetőzések alakulnának ki. Szolnoknál, ahol a két árhullám már nem válna el egymástól, a ténylegesen észlelt vízszinteknél mintegy 80 cm-rel magasabb, az akkori LNV körüli értékek lennének várhatóak. 3.2. Az 1999. évi tiszai árvíz Az 1998-as, a megszokottnál jelentősen csapadékosabb évet egy csapadékban gazdag tél követte. Ennek eredményképpen február első felére az utóbbi évtizedek legnagyobb hókészlete halmozódott fel a Tisza vízgyűjtőjén. A február végén, márciusi elején, az egész területen szinte egyszerre beköszöntő enyhülés gyors hóolvadást eredményezett, melynek intenzitását a március első napjaiban lehullott, önmagában nem jelentős mennyiségű eső is fokozta. Az árhullám tehát döntően hóolvadásből származott, az eső szerepe mintegy 10-15%-ra tehető. A kialakuló vízszintek a Bodrog teljes hazai szakaszán, a Tiszán pedig Tokaj és Tiszaug között haladták meg a korábbiakban észlelt maximális értékeket (E VÍZ IG 1999, KÖTTVÍZIG 1999, Gauzer-Bartha 2001, 2003b, Szlávik-Ko-vács 2003). Ez volt az első olyan árhullám, amely alatt az Országos Vízjelző Szolgálat naponta közzétette a 12 és 24 órás időelőnyű folyamatos vízállás előrejelzéseit. Ezek közül most a három talán legkritikusabb szelvényre vonatkozó 24 órás előrejelzéseket mutatjuk be; a Tiszán Tokaj és Szolnok, a Bodrogon pedig Felsőberecki adatait. Az eredmények, amelyek mindig másnap reggel 6 órai vízszinteket jelentik, a 4-6. ábrákon láthatóak, az I. táblázat pedig az előrejelzések néhány jellemzőjét tartalmazza, az alábbiak szerint: - A hibaidősor szórása (a) [m] - A hatékonysági mutató értéke (y) - A tényleges tetőzés (a legmagasabb, reggel 6 órakor észlelt vízállás) értéke (H

m) [m] - Az előrejelzett tetőzés értéke (H

e) [m] - A tetőzés időpontjára (a legmagasabb reggel 6 órakor észlelt vízállás napjára) adott előrejelzés értéke (//,) [m] A hatékonysági mutató az előrejelzett és az észlelt vízállás értékek különbségéből képzett négyzetes hibaidősort veti össze az észlelt vízállás idősor időelőny alatti változásának a négyzetösszegével. Másképpen fogalmazva, ez a mutató előrejelzéseinket ahhoz a legegyszerűbb, mindig rendelkezésre álló ún. „inerciamodeH"