Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Szlávik Lajos: A 2001. évi felső-tiszai árvíz kialakulása és hidrológiai sajátosságai

14 Dr. Szlávik Lajos a sokéves átlag alatt volt a hó mennyisége. 2001. március első napjaiban - rövid idő alatt - mégis a Tisza kárpátaljai és hazai, Tiszabecs és Záhony közötti szakaszán, illetve a Túr alsó folyásán az addig észlelt legmagasabb vízállásokat okozó, súlyos következményekkel járó árvíz vonult le. 1919 óta (amikor Csongráddal szemben 18 000 kh területet öntött el a töltésszakadáson kitört folyó) (Lászlóffy 1982) ez volt a második árhullám a Tisza mai magyarországi szakaszán, amely - 53 év után - ismét töltésszakadást és így árvízi elöntést okozott (Szlávik-Fejér 1998, Vágás 1982). 1. A Felső-Tisza vízgyűjtője és vízhálózata A Felső-Tisza magyarországi szakaszára érkező árhullámok sajátosságait a négy országra kiterjedő vízgyűjtőn történtek határozzák meg. A Felső-Tisza vízgyűjtő területének (]. ábra) lényeges sajátossága, hogy aszimmetrikus felépítésű. A folyó legfelső szakaszának jelentősebb mellékvizei (Tarac, Talabor, Nagyág, Borsa) a jobb oldalról érkeznek és csak a Visó és az Iza az, amelyek részben bal oldaliak, illetve egészen a felső szakaszon torkollnak be (Lászlóffy 1982, Szlávik et al 1997). A Túr, a Szamos és a Kraszna ugyan bal oldalról érkeznek, együttesen nagyobb területről szállítják a vizet, mint maga a Tisza, de a folyót már a síkvidéki hazai területen érik el és az árvízi hidrológiai viszonyok alakításában a felső szakaszhoz viszonyítva kisebb szerepet játszanak. Ennek a sajátosságnak a mellékfolyók egymásra hatása, az árhullámaik találkozása szempontjából van fontos jelentősége. 2. Az árhullámot kiváltó hidrometeorológiai helyzet Egy-egy árhullám keletkezésének, kiváltó okainak számos befolyásoló tényezője van és ezek a tényezők és kiváltó okok sokrétűek és összetettek. A csapadék szerepét vizsgálva nem elegendő csak a mennyiséget figyelembe venni, lényeges szerepe van a halmazállapotnak, az intenzitásnak, az időbeli és a területi eloszlás sajátosságainak is. Nagyon fontos kérdés, hogy milyen a vízgyűjtő felszíne a csapadékhullás, az árhullámot kiváltó csapadékmennyiség pillanatában, száraz-e vagy nedves, fagyott-e vagy éppen hó borította, és ezeknek milyen kombinációi fordulnak elő. Lényeges, hogy hogyan alakulnak a hőmérsékleti viszonyok, voltak-e megelőző árhullámok, milyen a mederteltség, és - a Tisza esetében ez különösen fontos - hogyan találkoznak az egyes mellékfolyókon fellépő árhullámok. Az egész 2000. évet figyelembe véve a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) működési területén az éves területi átlag csapadékösszeg mindössze 493 mm, a csapadékhiány 121 mm volt. 2001 januárjában területi átlagban 51 mm csapadék hullott (14 mm-rel több mint a sokévi havi átlagérték), az enyhe időjárás miatt csaknem kizárólag eső formájában. Februárban a területi átlagban a lehullott 27 mm csapadék 9 mm-el kevesebb volt, mint a sokévi havi közép. Az enyhe időjárás miatt a csapadék továbbra is csaknem kizárólag eső formájában hullott. A 2000-2001. év tele hóban rendkívül szegény volt: a hóban tárolt vízkészlet értékei a Tisza vízgyűjtőjén, a szegedi szelvényig számolva, a hetenkénti felmérések szerint alig érték el a sokévi átlag ötödét-tizedét (2. ábra). Február közepén nemigen gondoltuk, hogy a Tisza vízgyűjtőjén egyáltalán jelentősebb hótakaró alakulhat ki.