Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Somlyódy László: Az értől az óceánig - a víz: a jövő kihívása

Az értől az óceánig — a viz: a jövő kihívása 79 a beruházási költsége ( azaz a csatornázással együtt azösszes költség kb. 250 000 Ft/lakos. A „víz- és csatornadíj" leegyszerűsítve az üzemelési költség fedezését szolgálja, ami durván az összes beruházási költség 5-10%-a. Kis kitérővel érdemes megjegyezni, hogy a hulladékanyagok kezelésére és elhelyezésére nem túl sokféle lehetőségünk van. A szennyvíztisztításon alapuló megoldás négy lehetőséget hasznosít: I. átalakítás, 2. kibocsátás a környezetbe (víz, levegő és talaj), 3. tárolás vagy 4. újrahasznosítás (ennek mértéke az iszap sorsától függ). Az egyetlen további, 5. változat a használat betiltása és a kérdéses anyag helyettesítése (pl. DDT) - hacsak a „kilövést az űrbe" nem tekintjük alternatívának. A szennyvíztisztítás tömeges elterjedése - a világháborúk által sújtott történelem során — még Angliában is legalább fél évszázadot igényelt. A fejlesztések többsége 1950 után történt és kézzelfogható eredménnyel járt: sikerült rehabilitálni a Temzét (és más folyókat). A nyolcvanas évekre újból megjelentek a lazacok, amit korábban kevesen hittek volna. 3.3. Eutrofizálódás és a Balaton Most sem voltunk azonban kellően elővigyázatosak, mire az oxigénháztartási gondokat megoldottuk, „bezöldültek" a tavak. A bajt a tápanyagok túlzott feldúsulása, az eutrofizálódás okozza. Ez a folyamat súlyos ökológiai problémát jelent, számos veszélyforrással jár ilyen például a toxinképző kékalgák megjelenése. Az eutrofizálódás kifejezés német eredetű műszó, amelyet az 19l()-cs években alkottak. Tehát a növényi tápanyag-feldúsulás jelenségét már akkor ismerték. Később megállapították, hogy a szabályozás szempontjából fontos ún. limitáló szerepet, a Liehig-cÍv szerint a foszfor játssza (az elv azt mondja ki, hogy a szárazföldi növényekhez hasonlóan az algák szaporodását a szén, nitrogén és foszfor közül az az elem korlátozza, amelyik a 102 : 16 : I közelítő moláris arányhoz viszonyítva hiányosan áll rendelkezésre, és a gyakorlatban a legkönnyebben ez a foszforral érhető el). Ennek ellenére a szennyvíztisztítással foglalkozók évtizedeken keresztül csak a szerves anyag eltávolítására összpontosítottak, anélkül, hogy a foszfor (P) felkeltette volna a figyelmüket. A Balaton esetében nemzetközi hírű limnológusok, Sebestyén és Enlz már a negyvenes években figyelmeztettek a „kulturális" eutrofizálódás kedvezőtlen jeleire. A kiváló mérnök, Lesenyei tíz évvel később a foszfor-eltávolítás fontosságát hangsúlyozta. A területfejlesztési tervek a turizmus korlátozását javasolták. Mindeközben az idegenforgalom szabályozatlanul nőtt, fejlesztették az ivóvízellátást és a csatornázást, ami megnövelve a tó terhelését. Elkésve kezdődött meg a szennyvíztisztítási program, melyben a foszfor-eltávolítás nem szerepelt. Megkezdődött, majd felgyorsult „a másik bőr lenyúzása": az intenzív mezőgazdaság, a műtrágyázás és a nagyüzemi állattartó telepek rohamos fejlesztése, amelyeket hasonlóan nyitott anyagkörforgalom jellemez, mint amilyet az öblítéses toalett eredményez. Két riasztó halpusztulás és a tó egészérc kiterjedő, sokkoló Cylindrospermopsis raciborskii fonalas kék-alga (cianobaktérium) invázió vezetett végül 1983-ban egy átfogó rehabilitációs terv kidolgozásához.