Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozásai 5 I szer csak egészen kivételes esetekben teszi lehetővé a hatékony vízfelhasználást; - Az öntözéses gazdálkodás adja ma a szárazföldi növénytermesztés mintegy 40%-át és ezzel az aránnyal, illetve ennek esetleges emelkedésével a jövőben is számolni kell. Az öntözéshez kapcsolódó tényezőknek és körülményeknek meghatározó szerepük volt abban, hogy az ezredforduló éveire olyan nagy folyók vízjárásában is krónikus elapadás jelei mutatkoztak mint a Colorado, a Sárga-folyó és az Amudarja, amelyeknek torkolati szakaszán minden évben rövidebb-hosszabb időre teljesen kiszárad a meder. Különösen súlyos helyzet alakult ki az Amudarja vízrendszerében, ahol az öntözés okozta vízhozamcsökkenés a folyó által táplált Aral-tó sorsát is megpecsételte. Minthogy a gyapottermelést túlerőltető öntözések miatt a tavat tápláló másik jelentős folyó a Szürdarja vízszállítása is drasztikusan csökkent, a tó vízszintje 1960 és 2000 között 12 méternyit (!) süllyedt és kiterjedése 40%-nyit csökkent. A korábban tóparti települések mintegy 50 km-re kerültek a létüket megalapozó tó vízétől. Maga a tó is tönkrement: felületének és tömegének drasztikus csökkenése olyan mértékben megnövelte a víz sótartalmát, hogy a korábban virágzó (évente mintegy 60 ezer tonnányi halhúst adó) halászat teljesen megszűnt. Az Aral-tó szomorú és tanulságos példája, hogy egy elhibázott gazdasági koncepciót megvalósító vízgazdálkodási beavatkozásnak milyen katasztrofális következményei lehetnek a vízrendszer vízháztartási és vízminőségi viszonyaiban. A XX. század közepétől a nagyteljesítményű dízel és elektromos szivattyúk elterjedése a felszín alatti víztartók vizének kitermelésében elhárított minden műszaki akadályt és mélységi határt. Azóta a természetes utánpótlódást meghaladó vízkitermelésnek minden kontinensen és minden országban vannak példái, de ezek sehol sem olyan gyakoriak és nagyméretűek mint Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban, amelyek együttesen a Föld szárazföldi élelmiszertermelésének mintegy felét adják. Kínában a Sárga-folvótól északra elterülő szemiarid övezetben él az 1,25 milliárdnyi össznépesség 44%-a. Ide összpontosul az ország termőföldjeinek kétharmada, de vízkészleteknek csak mintegy 20%-a jut ezekre az északi tartományokra. A megújuló készleteket jelentősen túlhaladó vízfogyasztás jellemző példája a Sárga-folvóval északról határos Hai-medence, ahol a felszín alatti víztartó rétegsorból kitermelt évi 55 milliárd m

3-nyi vízkiemelés jelentősen felülmúlja a rétegsor 34 milliárd m

3-re becsült évenkénti természetes utánpótlódását. A 21 milliárd m

3 évenkénti kitermelési többlet a víztartókban tározódott készletet fogyasztja, aminek hatására a rétegsor nyomásszintje gyors ütemben (évenként mintegy 2 méterrel) csökken és már megindult a tárolt készlet teljes elapadásának folyamata. Az 1997. évi adatok szerint az Északi Síkság öt tartományában összesen 2,6 millió kútból emeltek ki vizet (főként öntözésre) és ezek közül az év folyamán 100 ezer kút apadt el, amelyeknek pótlására 222 ezer új kutat kellett fúrni. Az adatok azt jelzik, hogy a viszonylagosan közeli jövőben várható a tározódott készlet teljes elapadása, amikor is a kitermelhető készlet és az öntözhető terület az utánpótlódásnak megfelelő évenkénti 34 milliárd m

3-re, vagyis az 1997. évinél 40%-kal kevesebbre fog visszaesni. Az ország fővárosa, Beijing (Peking) alatt a talajvízszint 1965. óta mintegy 60 métert (!) süllyedt és a gyorsan növekvő igények