Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

56 Szesz lay Károly 3. Vízháztartás és vízgazdálkodás A viz a természetben és a társadalomban is az integrálás és hatás közvetítés közege. A folytonos megújulást és megtisztulást biztosító vízkörforgás kapcsolja össze a Föld különböző szféráit és tájait életet hordozó planetáris egységgé. A fluviális civilizációktól a mai Nemzetközi Hidrológiai Programig a víz a társadalomban is a kölcsönös megértés és közös előrelépés ösztönzője és színtere volt-bár ezen a téren az integráló szerep és a hatékony gazdálkodás igazi megoldásai még csak most kezdenek körvonalazódni. Ahogy a XX. század elhozta a termőföldek véges voltának felismertését és müvelésük hatékonyságának korábban elképzelni sem tudott tökéletesítését: a XXI. század öko-gazdálkodásának el kell vezetnie a vízkészletek véges voltával számoló és a földi vízkörforgás vízháztartási rendjébe illeszkedő sokcélúan egységes vízgazdálkodáshoz — mint a bolygónk életterébe illeszkedő gazdaság-politika előfeltételéhez és tartozékához. A vízkészletek mai vízföldrajzi és vízháztartási rendje a mintegy négy milliárd éves planetáris történelem eredője, amelyben a geoszféra, bioszféra, atmoszféra és a hidroszféra tényezői és folyamatai egymással szoros kölcsönhatásban változtak és a közös genezis szálai ma is érvényesülnek. Ha például a brazíliai őserdők kitermelésének mai üteme néhány évtizedre tovább folytatódik, gyakorlatilag meg fog szűnni az Amazon-medence intenzív belső (helyi és regionális) vízkörforgása ami a tágabb térségben sőt globálisan is a vízkörforgási és vízlefolyási ciklusok gyökeres átrendeződését vonhatja maga után. Nem ismeretlenek az ilyen „szféraközi" és ágazatközi átkapcsolódások társadalmi vetületükben sem. A vízkészletek védelmének és hasznosításának legégetőbb gondjait világszerte a vízgazdálkodás fogalmi és intézményi keretein kívüli tevékenységek okozzák (műtrágyázás, növényvédöszerek, utak sózása, lakóhelyi és ipari hulladék elhelyezés stb.). A víz integráló és hatásközvetítő szerepével óhatatlanul együttjáró fentebbi „externális hatások" csak az öko-gazdaságtan elvi és intézményi keretei között lesznek tartósan rendezhetőek, amikor maga a természeti környezet és a planetáris élettér lesz a gazdálkodás tervezésének és irányításának alapja és vezérfonala. A víz és a vízügyi szolgáltatások iránti sokrétű társadalmi igény közül több szempontból is az öntözésnek van kulcsponti szerepe és kiemelt jelentősége: — Az öntözés nemcsak használja, hanem el is fogyasztja a vizet (a növényzet párologtatásával és a talaj párolgásával visszajutattja a légkörbe), míg más vízhasználatok visszaforgatással, vagy egymás-utáni sorba-kapcsolással többszöri használatot is megengednek; - Az öntözés elsődleges emberi szükségletet (táplálék ellátást) szolgál és növényélettani szerepében mással nem helyettesíthető; — Az öntözés a népesség számával és jövőbeli alakulásával érzékenyen és gyakorlatilag megmásíthatatlanul változik: értelemszerűen az arid és szemiarid területeken van rá szükség, ahol a vízkészletek eleve szűkösek és a vízhiány gyakran válik az eltartóképesség, illetve a fejlődés korlátává; - Az öntöző rendszerekben a vízfelhasználás hatékonysága (a műszaki megoldástól függően) tág határok között változtatható ugyan, de a mai piaci árrend-