Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása
Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozásai 5 I km 2 volt. Ugyanakkor a tőkeerős iparosodott országokban (ahol a népesség növekedéssel járó termőföld kiterjesztés - amint a 2. ábrán láttuk — már a XX. század elejére-közepére befejeződött) valójában az 1990-95 időszak folyamán nem csökkent, hanem évente mintegy 36 ezer km 2-re növekedett az erdőállományok kiterjedése; - Az erdőállományi adatokból kitűnik, hogy a Föld erdőállománya nemcsak zsugorodik, de fokozatosan ki is cserélődik. A korábbi évtizedekben és évszázadokban végzett és esetenként természetesen a fejlődő országokra is kiterjedő erdő-ültetvények folytán bolygónk mai erdőállományának többsége (mintegy 60%-a) emberi telepítés és csak mintegy 40% a természeti folyamatok eredőjét hordozó földtörténeti örökség. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a telepített erdők főbb irányzataikban segítik ugyan az élettér tényezők 4. ábra szerinti kölcsönhatásainak újbóli kibontakozását, de a szabályozás teljessége és hatékonysági tekintetében nem állíthatják vissza az évezredes és évmilliós léptékű helyi, regionális és globális esemény-sorok tapasztalatait őrző természetes erdőállományt. A földtörténeti múlt legértékesebb ökológiai öröksége, a trópusi esőerdő például természetes állapotban nem gyúlékony. Ha azonban foltszerű ültetvényekkel megbontják, éghetővé válik és a villámcsapások nyomán az erdőtüzek elpusztítják; - A tervszerű és nagyarányú újraerdősítéssel elérhető eredményt jól szemlélteti a koreai félsziget példája. Dél-Korea - a perifériára szorult szegénysorsból sikeresen kiemelkedni tudó igen ritka országok egyike-a második világháborút követően széleskörű összefogással újra erdösítette a korábbi időszakokban lekopaszított hegyoldalakat. Ennek köszönhetően az ezredforduló idejére kimutathatóan csökkent az árvizek és a szárazságok gyakorisága-ami annál inkább is szembetűnő és tanulságos, mert Észak-Koreában, ahol nem történt hasonló újraerdősítés, azóta egymást érik a súlyosabbnál súlyosabb árvizek és szárazságok; - A távolabbi jövőt illetően különösen elgondolkoztatóak és figyelmeztetőek az erdők fogyatkozásának áttételes nagytérségi hatásai. A makroszinoptikus időjárási térképek adataiból kitűnt, hogy az USA nyugati területeit ismételten elborító (2001 áprilisában egészen a Sziklás Hegységig előnyomuló) homok-felhőzetet Kína északi tartományainak homokviharai táplálják; ezek viszont azért váltak egyre gyakoribbá és súlyosabbá, mert Dél-Kínában az erdők megfogyatkozása folytán csökkent az északi terület csapadék utánpótlását szállító légtömegek páratartalma. Hasonló nagytérségi hatások vannak kialakulóban DélAmerikában az Amazon-medencéhez délről csatlakozó területekben. Az esőerdők fokozatos megfogyatkozása miatt (ami Brazília atlanti partvidékén már csaknem teljessé vált és az 1970-es évektől az Amazon-medence belseje felé is kiterjedt) lényegesen csökkent a kontinens belső vízkörforgásának intenzitása és az Atlanti-óceán felöl érkező, majd az Andok vonulatánál délre forduló légtömegek egyre kevesebb párát szállítanak Dél-Brazilía, Paraguay és Észak-Argentína irányába - és ezzel számottevően csökken az ottani mezőgazdaság csapadék-utánpótlása.
