Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképe 511 Magyarország agroökológiai potenciáljának a Magyar Tudományos Akadémia által irányított felmérése, melynek eredményeit 1980-ban mutatták be (Láng-Cscte-Harnos 1983). a belvízzel veszélyeztctelt területek meghatározására is kitért. A vízügyi szolgálat 1970-1979-es évekre vonatkozó belvizes térképanyaga alapján agroökológiai körzetenként megállapították a belvízfoltok összterületét és a körzetek területéhez viszonyított százalékos arányát. Az egyes agroökológiai körzeteket három belvízclöntési fokozat (közepesen, erősen és igen erősen veszélyeztetett terület) megadásával minősítették. 1979-1980-ban az M TA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében behatóan elemezték a belvízképződésre ható talajtani tényezőket ( Várallyay et al. 1980, 198

1 ), és előbb Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, valamint Szolnok megyére, majd további síkvidéki területekre (Bács-Kiskun, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár megyék, a Dunántúl síkvidéki területei) megszerkesztették „A belvízképződésre ható talajtani tényezők" című 1:100 000 méretarányú térképsorozatot. A sík. illetve 5%-nál kisebb lejtésű területeken feltüntették azokat a helyeket, ahol: belvízveszély talajtani okok miatt gyakorlatilag nincs, illetve az csekély, közepes (három alkategóriával), vagy nagy (három alkategóriával). A kategórián belüli alkategóriák a belvízveszély csökkentésének lehetséges módját (agrotechnikai eljárások, kémiai eljárások, talajvízszint-szabályozás) adják meg. A domb- és hegyvidéki (5%-nál nagyobb lejtésű) területeken belvízképződés többnyire csak lokálisan jelentkezhet, s ebben a talajtani tényezők szerepe másodlagos. Az egyes kategóriákhoz, tartozó területekről és azoknak az összterülethez viszonyított arányáról megyénkénti táblázatos kimutatást állítottak össze. A talajadottságok és a talajvízviszonyok együttes számbavételével szerkesztett áttekintő térkép (Nag\> 1982) jó megközelítést nyújt hazánk belvízveszélyes területeinek topografikus elhelyezkedéséről. A szerző a térképszerkesztésnél a talajok belvízképződésre való hajlamossága szerint - Magyarország genetikus talajtérképe alapján - négy csoportot különböztetett meg, és ugyancsak négy kategóriát különített el - az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965) alapján - a talajvíztükör átlagos mélysége szerint (talajvíztükör 0-2 m között. 2-3 m között, 3-4 m között és 4 m alatt). A két térkép szintéziséből kiadódó 16 féle kombinációt a belvíz-veszélyeztetettség mértéke szerint három csoportba sorolta, s így szerkesztette meg a belvízveszélyes területek térképét. Az újabb Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítése során a potenciális belvízveszély területi különbségeinek jellemzésére a tényleges belvízelöntések fölmérésén alapuló, az döntési gyakoriságot tükröző térképes módszert dolgoztunk ki {Pálfai 1981 ). E módszert először a Békés megye területhasznosítási koncepciójához készülő vízügyi szakvéleménynél alkalmaztuk, majd az ATIVÍZIC» teljes területére megszerkesztettük a belvízgyakorisági térképet, melyet később - az érintett igazgatóságok közreműködésével - további három Tisza-völgyi vízügyi igazgatóság területére is elkészítettünk. Ezeket egybeszerkesztve az Országos Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalója (OVH 1984a) 1:500 000 méretarányban tartalmazza. A keretterv melléklete (OVH 1984b) számára - ugyancsak a vízügyi igazgatóságok segítségével - hazánk teljes síkvidéki területére elkészítettük a belvízgyakorisági térkép 1:500 000 méretarányú változatát. E térképet többek között fölhasználták a mezőgazdaság termelési erőforrásainak értékelésére és a vízrendezési fel-