Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

506 Kárpáti Árpád stabilis. Ezért »tisztán autotróf megoldás a szilárd trágya, a hígtrágya, valamint az egyéb koncentrált ammóniás vizek nitrogéntartalmának a nitrogénné alakítására lehet csak alkalmas, természetesen a szerves anyagok előzetes eltávolítását követően. Az ilyen ammónium (nitrogén) eltávolítás azonban a kisüzemi trágyarothasztásénál lényegesen pontosabb, bonyolultabb folyamat-szabályozást is igényel. A komoly nitrogén kihelyezési problémák (iszapvíz elhelyezési igény) azonban úgyis egyértelműen a nagy kapacitású trágyarothasztóknál jelentkeznek, ahol az ilyen szabályozás kellően biztosítható. Az említett technológia a lakossági szennyvíztisztításban megfelelőnek bizonyult (van Dongat et al. 2001), trágyarothasztók szennyvizeinek a nitrogén-mentesítésére azonban eddig még próbálták ki. Igen nagy valószínűséggel a megoldás ott is megfelelhet. Ugyanez a technológia az ATEV üzemek kondenzvizeire még kedvezőbb távlati lehetőséget ígér. Ezeknél az ammónium tartalom még nagyobb, s a hagyományos denitrifikációhoz rendelkezésre álló tápanyag hiánya is fokozottabb. Saját területük a kondetizvíz öntözésére nincs, az ipari üzem ugyanakkor nagyobb biztonsággal üzemeltethet ilyen megoldást, mint egy állattartó telep. 3.2. Fizikai-kémiai módszerek A sztrippeléssel összekötött egyéb kémiai lehetőségek (abszorpció (NELjiCOi, NH.OH, NELNCh, (NH^SO. formájában) az eddigi gyakorlat során nem bizonyultak rentábilisnak (Kajan 2003). Ez azonban akár meg is változhat a műtrágyák árának a változásával a jövőben. Az ammónia sztrippelése, majd közvetlen égetése látszik még a koncentrált ammóniumos folyadékoknál technikai lehetőségnek, de azt a szennyvíztisztítás gyakorlatában is igazolni kell. Az ammónia égetése a növényi hulladékokból történő szerves szén hasznosítás analógiája. Egy ilyen ammónia-hasznosító egység egy hagyományosnak tekinthető desztillációs, illetőleg azt követő ammóniumégető kazán és termikus energiahasznosító (kazán/hőcserélő). A sztrippeléssel a 3-4 kg/m' ammónium koncentrációjú folyadékból mintegy 90%-os ammónia eltávolítás biztosítható. A sztrippelés lúgos közegből közvetlen gőzbevezetéssel történhet. A sztrippelés a jelenlegi üzemi kiépítésnél 25-30 mm átmérőjű és hosszúságú, teflonnal bevont Raschig-gyűrűkkel töltött, 6-8 méter magasságú, 0,6-0,8 m átmérőjű kolonnán történik, de valószínűleg saválló acél Raschig-betéttel is biztosítható. A különleges bevonatú töltet minimalizálja a bomló ammónium vegyületek korrozív hatását (Uppor szóbeli közlése). Az eddigi tapasztalatok szerint a csak szabad ammóniumot tartalmazó szennyvizet mintegy 10-es pH-nál célszerű desztillálni, míg a szerves nitrogén tartalmúakat 10,5-11 pH között lehet megbontani. Ilyen igény a szerves aminokat tartalmazó, korábban említett kondenzvizek esetében is jelentkezik. A kémhatás beállítása mindenféleképpen nátriumhidroxiddal előnyös a tölteten történő lerakódások elkerülésére. A kalcium könnyen kiválik az ilyen vizekből. A kiválások jelentkezése egyébként a hígtrágyák, vagy nagy ammónium tartalmú rothasztási iszapvizek esetleges sztrippelése esetén még valószínűbb. A nátronlúg (NaOH) nem különösebben drága, ugyanakkor nem a legkedvezőbb a víz további mezőgazdasági elhelyezé-