Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása
50 Szesz lay Károly A példák tükrében a mind gazdasági, mind környezeti hatásaiban a globalizáció küszöbéhez érkezett európai civilizáció helyzetét és irányzatait az alábbiak szerint lehet röviden jellemezni: - Bár az európai civilizáció születésének és gyors kibontakozásának sikerei nyilvánvalóan interkulturális képződmények és ezernyi szállal kapcsolódnak a megelőző évezredek közös vívmányaihoz, az utóbbi évszázadok folyamán a gazdasági és politikai hatalom egyeduralmi törekvéseivel vált a civilizáció közötti globalizációs irányzatok kezdeményezőjévé és haszonélvezőjévé (Szesztay 2002); - A fenti globális irányzattal párhuzamosan és azzal szoros kölcsönhatásban az utóbbi évszázadok folyamán gyökeresen átalakult az európai civilizáció belső anatómiája és egészségtana is: a 3. ábra szerinti gyors és lassú csoport párok között a kölcsönös támogatás helyett az egyre növekvő feszültségek és összeütközések váltak jellemzővé — éspedig mindig a gyors összetevők előnyére és a hosszabb távlatú értékek és érdekek károsodására ( Brand 2001); - Ezek az ütközések és károsodások elsősorban a civilizáció anyagi szférájában váltak az utolsó két évszázad történelemformáló tényezőjévé. A termelés és a fogyasztás gyorsan halmozódó környezeti hatásai a XVIII. század végétől kezdődően előbb helyi és országos méretekben vezettek el a megművelhető területek, valamint a nyersanyagok és az energiahordozók készleteinek az igénybe vehetőséget és a megújuló képességet veszélyeztető határaihoz. Ezt a veszélyt a piacmechanizmus segítségével fokozatosan a fejlődő országok ökológiájára hárítva a környezeti válság a XIX. század közepétől regionálisan, majd a XX. század második felében már globális méretben vált az európai civilizáció és az egész emberi népesség sorskérdésévé (Brown 2001); - Bár kevésbé láthatóan és mérhetően, de mindvégig a fentivel párhuzamosan haladt előre a szellemi szféra területén is az életmódbeli és értékmegítélésbeli tényezők egyre gyorsabb és szeszélyesebb változásainak hatása az évszázados és évezredes kulturális örökség háttérbe szorítása és elsorvasztása útján is. Ezek a hatások fokozatosan átterjednek az érzelmi motivációk és az erkölcsi magatartás alapvető képességeire is és a XX. század végére sorskérdésként tűzték napirendre „ember voltunk hanyatlásának,, tényezőit és veszélyét (Lorenz 1997); - Az anyagi és a szellemi szféra elszigetelődése és belső meghasonlása részben tünete, részben oka is volt az európai civilizáció társadalmi és kormányzati irányításában, valamint intézményi infrastruktúrájában jelentkező ellentmondásoknak. Eszmei síkon a .jogállamiság", a „demokrácia" és az „esélyegyenlőség" voltak az irányítás meghirdetett és követni vélt célkitűzései; a megvalósítás gyakorlata azonban ezektől az elvektől egyre érzékelhetőbben eltávolodott. Egy igen gondosan előkészített és az 1990-es évek második felében elvégzett felmérés szerint az egykori angol felségterület Commonwealth csoportjának 47 országa közül mindössze 4 ország (Mauritius, Seychelle-szigetek, Trinidad és Tobago valamint Malaysia) polgárai tekintették „sajátjuknak" a központi kormányzatot; a további 43 országban - beleértve a csoportosulás vezető országait
