Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozásai 5 I (az Egyesült Királyságot, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot) — a polgárok meghatározó többsége úgy találta, hogy a kormányzati és társadalmi irányításban nem érvényesülnek megfelelően a lakosság egyéni és közösségi érdekei és állásfoglalásai (

Knight et al. 2002). A Commonwealth-en kívüli országokra vonatkozóan egy hasonló felmérés minden bizonnyal ennél is kedvezőtlenebb eredményre vezetne. Hasonlóan válságos történelmi tényekkel és mai irányzatokkal találkozunk akkor is, ha a földhasználatok tárgykörét a szárazföldi élettér ökológiájának szempontjai szerint tekintjük át. Ilyen megközelítésben a civilizációk földhasználatai egyre növekvő mértékű beavatkozást jelentenek a szárazföldek földtörténetileg kialakult természetes ökológiai rendjébe. A szárazföldek természetes ökológiai rendjét a helyi éghajlatnak, talajnak és növényzetnek a kölcsönhatásából felépülő tájegységek hordozzák, amelyeket aztán a vízrendszer regionálisan, az éghajlat pedig globálisan kapcsol össze egymással (4. ábra). Ilyen módon a növénytermesztéssel és állattartással járó földhasználatok közvetlenül ugyan csak a helyi növényzet kicserélését kívánják, de közvetett és késleltetett hatásaikat az energia, a víz és a bio-geokémiai anyagok földtörténetileg kialakult ciklusai regionális és globális szintre is kiterjesztik. Ahhoz, hogy a földhasználatokat és a hozzájuk kapcsolódó más gazdálkodási tevékenységeket a természeti élettér adottságaihoz és korlátaihoz lehessen illeszteni, minden ilyen tevékenységet a 4. ábra szerinti közvetlen és közvetett kölcsönhatások figyelembe vételével kellene megtervezni és értékelni. Ennek informatikai előfeltételei a Nemzetközi GeoszféraBioszféra Program és más kutatási kezdeményezések útján ma már jórészt kialakulóban vannak. Az ökonómiai és ökológiai gondolkozásra és tervezésre együttesen épülő gazdálkodás megvalósítása ma már elsődlegesen a gazdasági érdekeltséget mozgósító társadalmi és politikai akarat kérdése! Ennek megtörténtéig folytatódni fog a szárazföldek élettér tényezőinek az elmúlt évtizedek szerinti károsodása és pusztulása. A kialakult és a kialakulóban lévő környezeti válságokat kiváltó és kiterjesztő ökológiai folyamatok tudományközi (bio-geofizikai és -kémiai) természetét és a károsodások megelőzésének, illetve kezelésének gazdaságpolitikai nehézségeit az alábbi bekezdések az erdőállományok fogyatkozásának és kicserélődésének példáján igyekeznek megvilágítani. A szárazföldek földtörténeti fejlődésének kulcsponti tényezője és legértékesebb emberi öröksége: a növényállomány. A növényvilág fejlődésében az évenkénti szerves anyag-termelés növelése mutatkozott a legáltalánosabb irányzatnak, ami az erdőállományok kialakulásának és részarányuk növekedésének kedvezett. Ökológiai szempontból a szárazföldek felszínét nyolc főbb övezetre lehet felosztani (5. ábra). Ezek közül ötöt a különféle éghajlati adottságokhoz specializálódott erdőállományok borítanak és az emberi civilizációk kibontakozása előtt a szárazföldi területek döntő többségét (mintegy 70-80%-át) erdők borították. Hatodik övezetként említhetőek a növénytakaró nélküli sivatagok; végül hetedik és nyolcadik a füves sztyeppe és a tundra, amelyek a sivatag és az erdőségek közötti átmenetet jelentik. Az ökológiai szempontból első látásra meddőnek és elhanyagolhatónak tűnő sivatagoknak is nélkülözhetetlenül fontos szerepük van a planetáris élővilág kialakulásában és fennmaradásában: eb-