Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozásai 5 I zök szerepe tekintetében egymástól gyökeresen eltérő adottságokra és tényezőkre hívja fel a figyelmet. Az Eufrátesz völgyében mintegy hat ezer évvel ezelőtt kialakult sumér civilizáció a fejlődés valamennyi összetevője tekintetében messze túlhaladta a korábbi eredményeket és az írás feltalálásával és elterjesztésével az emberi kibontakozás egyik legfontosabb láncszemévé vált. Az életmód átalakulásának és a kulturális összetevők virágzásának anyagi alapját az öntözéses növénytermesztés biztosította, aminek a népesség növekedésével lépést tartó fejlesztéséhez a folyó menti lapályos területek és a távoli hegyek vízfeleslegét hozó Eufrátesz bőséges vízhozama kedvező feltételeket biztosított. Mégis az öntözéshez kapcsolódnak a sumér civilizáció pusztulásának okai is. Ismeretek és tapasztalatok hiányában nem gondoskodtak ugyanis az egyébként imponálóan magas műszaki színvonalon berendezett öntözőrendszerek csurgalékának (a növények vízfelhasználása és a talaj párolgása után fennmaradó vízfeleslegek) megfelelő összegyűjtéséről és elvezetéséről. Ilyen módon jelentős tényezővé vált a mélységi vízbeszivárgás és megkezdődött a talajvíz szintjének lassú, de folyamatos emelkedése — aminek eleinte nem volt semmi gyakorlati következménye. Mihelyt azonban az emelkedő talajvíz a felszín közelébe került, a párolgásból visszamaradó sótartalom felhalmozódása megindította a terület talajának feltartozhatatlan elszikesedését és a virágzó búzaföldek helyét lépésről-lépésre terméketlen homoksivatag foglalta el. Jóval később (mintegy 1500 évvel ezelőtt) az előbbihez sok tekintetben hasonló civilizációs virágzás és pusztulás ismétlődött meg az amerikai szárazföldön (a mai Guatemala területén) a maja birodalom határai között. A mintegy hat évszázadon át virágzó maja-kultúra anyagi alapját is az öntözéses növénytermesztés biztosította, de számottevően más éghajlati és talajtani adottságok között. Az eredetileg dús lombozatú erdőkkel borított területeken a növénytermesztés érdekében megkezdődött az erdők kiirtása. A tápanyagokban gazdag, de meglehetősen vékony és laza talajréteget azonban előbb-utóbb feltörte és elsodorta a víz okozta erózió, tehát egyre újabb és újabb területeken kellett az erdőket eltávolítani. Az utolsó időszakokban a hanyatlást és a pusztulást jelentősen felgyorsították a fogyatkozó ültetvényekért és erdőterületekért a szomszédos városállamok között kirobbant ádáz ellenségeskedés is. A szigetországok és tengerparti területek sajátos adottságait jól jellemzi a Húsvétszigeteken a majákéval nagyjából egyidöben kialakult civilizáció története. A legközelebbi lakott helyektől mintegy 5000 km-nyire fekvő, 500 km- területű magános sziget betelepülése az V. század folyamán kezdődött és a lakosság elsősorban halakkal (főként delfin hússal) táplálkozott. A növekvő lakosság ellátásához egyre több és egyre nagyobb méretű halászhajókat építettek, amihez a szigetet borító óriási méretű (25 m magas és 2 m-nyi átmérőjű) fákat egyre nagyobb számban vágták ki. A fénykorában mintegy 20 ezer lakost számláló népesség ellátásának hajófa igénye azonban hamarosan túlhaladta az erdő természetes utánpótlódását és néhány évszázad multán a sziget faállománya teljesen kipusztult - a halászat gyors visszaesése és katasztrofális méretű éhínség követett. A sziget lakossága rövid időn belül tizedére (mintegy 2000 főre) csökkent és a civilizáció pusztulásának ebben a szomorú időszakában a lélekszám csökkenéséhez-a régészeti feltárások eredményei szerint-a kannibalizmus is hozzájárult.