Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
480 Sipos Gy.-Kiss 7 . " 2. ábra. A vizsgálati teriilet elhelyezkedése Figure 2. Layout of the study area Bild 2. Lageplan des Untersuchungsgebietes рис. 2. Размещение исследованной территории kai jellemezhető, zátony- és szigetképződésre hajlamos, helyenként fonatos jelleget öltő határszakaszára (31-50 fkm) illetve ezen belül a folyó Apátfalvánál található medertágulatára (33-34 fkm) terjed. A tágabb értelemben vett vizsgálati terület (2. ábra) két, hozzávetőleg 9-10 km hosszú egységre tagolható. A Nagylak felé eső, felső szakaszon (40,5-51 fkm) nem történtek átvágások, ezért ez az egység négy nagy, egyenként 2-3 km hosszú kanyarból épül föl. A folyó szélessége a kanyarulati tetőpontokban helyenként a 150 m-t is eléri. Az alatta elhelyezkedő szakaszon (31-40,5 fkm) a folyó az átvágások következtében álkanyarokkal összekötött, kvázi egyenes, kiszélesedett mederben folyik, szélessége elérheti a 300 métert, amit a folyó parti- és középzátonyok, szigetek kialakításával ellensúlyoz. A szigeteket zátonyokat építő alsó folyószakasz mintázatának jellege az anasztomizáló és a fonatos medermintázat közötti átmenetet mutat Rosgcn (1994) esés viszonyokon, zátonyformákon és általános megjelenésen alapuló osztályozását alapul véve. A 31-51 fkm-es szakaszon belül a 33-34 fkm-nél, közvetlenül Apátfalva alatt elhelyezkedő „nóduszt'" részletesen vizsgáltuk (2. ábra). A kutatás az OTKA F037414 és KAC 027874 számú pályázatainak segítségével készült. 'Nódusznak (csomó) nevezzük a közel egyenes folyók azon kiszélesedő szakaszait, ahol a folyó rendszerint zátonyokat és szigeteket képez, s így a meder fonatos mintázatot vesz fel (Leopold - Wolman 1957).
