Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

46 Szesz lay Károly öntözéses növénytermesztéshez igénybe vett talajvíz készletek kimerülése (elsősorban Indiában)-, és a lakosonkénti termőföld kritikus mértékű elaprózódása (elsősorban Etiópiában, Nigériában és Pakisztánban). Az AIDS járványszerü terjedését kiváltó HIV-vírus - idejekoráni kormányzati figyelem és nemzetközi segítség hiányában — az ezredforduló éveiben katasztrófa méretűén elterjedt Afrika déli övezetében; Botswana, Namibia, Dél-A frika, Zambia, Zimbabwe lakosságának mintegy egyharmada HÍV fertőzött és a mai orvosi ismeretek szerint 2010-re népességének legalább 20%-át el fogja veszíteni AIDS útján. Ilyen méretű és gyorsaságú pusztulásra volt már történeti példa Európában a középkori pestisjárványok idején, vagy az amerikai indiánok esete a fehér emberek behurcolta himlő következtében. Nemzetközileg támogatott, gyors kormányzati beavatkozás nélkül az afrikaihoz hasonló HÍV járvány fogja fenyegetni az elkövetkező évtizedekben Indiát, Kambodzsát és Kínát is. A Föld élelemtermelésének mintegy 40%-át az öntözéses növénytermesztés adja, ezért a vízhiányos területek növekedése sokfele fog az élelem termelés csökkenésével párosulni. Különösen aggasztóak a kilátások Dél-India aszályra hajlamos termőhelyein, ahol a talajvizek kitermelésének üteme mintegy kétszerese a természetes utánpótlódásnak és a talajvízszint meglehetősen gyorsan süllyed. Az emiatt várható terméskiesésnek különösen súlyosak a hatásai egy olyan országban, ahol a gyermekeknek 53%-a már ma is krónikusan alultáplált. A gyors népesség növekedés óhatatlan velejárója az 1 före jutó termőföld jelentős mértékű csökkenése, ami egy kritikus szinten túl az élelmezésbeli önellátást veszélyezteti. Nigériában például az ezredforduló 114 milliónyi lakosának mindegyikére még 1600 m

2-nyi termőföld jutott; A 2050-re várható 278 milliónyi lakosszámmal azonban ez az arány már 600 m

2-re fog csökkeni. Még válságosabbak a kilátások Pakisztánban, ahol már a mai 141 milliónyi lakosságra is csak 900 m

2 fejenkénti termőföld jut és ez a 2050-re várt 344 milliónyi népességgel 400 m

2/fö értékre fog csökkeni. Összehasonlításul szolgálhat, Japánban és Dél-Koreában, ahol a termőföldbeii ellátottság már ma is hasonlóan szűkös (300 m

2/fő körüli) az élelemszükséglet mintegy 70%-át import biztosítja. Lesz-e Nigériának, vagy Pakisztánnak (és más hasonló helyzet elé néző szegény országnak) lehetősége 2050-ban ilyen mértékű importra és lesz-e honnan importálni? Annak megelőzésére, hogy az AIDS, a vízkészlet-elapadás és a termőföld-elaprózódás kezdődő és érlelődő következményei katasztrofális méretű népesség pusztulásba sodródjanak, egyetlen megbízható és általányos érvényű módozata van: a születési arányszám széleskörű és gyors csökkentése a népesség stabilizálódását jelentő 2,1 körüli értékig. Ehhez általában meg is van a lakosság és a kormányzat szándéka, de hiányoznak a hatékony családtervezés feltételei és eszközei. Ezek kialakításának és támogatásának rendkívüli fontosságát jól jellemzi, hogy a népesség-nyilvántartási adatok szerint a fejlődő országokban a fogamzások 42%-a és a szülések 23%-a nem szándékolt. Az ember és a bolygó együttélésének jövője felé tehát egymástól élesen és minden kompromisszumot kizáróan elkülönülő két út vezet. Az egyik a mai gazdasági világrendnek, vagyis életvitelünknek és gazdálkodásunknak az alapvető ökológiai for-