Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozásai 5 I rásokat minden érdemi korlát nélkül túlterhelő és károsító irányzatainak folytatásához ragaszkodik és a globálissá vált európai civilizációnak a korábbi civilizációkéhoz hasonló (de azoknál jóval teljesebb és gyorsabb) pusztulásához vezet. A jövőt kibontakoztató göröngyösebb, közös tervezéssel mindenki számára járhatóvá tehető-másik út gondos elemzésekkel megállapítaná és tiszteletben tartaná a civilizációnkat tápláló ökológiai folyamatok tartósan igénybe vehető értékhatárait. A néhány kritikus esetben már regionálisan, sőt globálisan is jelentősen túlhaladott értékhatárok „tiszteletben tartása" sürgős és határozott gazdaságpolitikai irányzat változtatást kíván és kiemelt fontosságú feladattá teszi a fenntarthatóság ökológiai feltételeinek módszeres feltárását és nyilvántartását: az ember és a bolygó együttélése új korszakának az öko-gazdaságtannak a megfogalmazását, és megvalósítását. 2. Földhasználatok és a szárazföldi élettér ökológiája A természeti élettérbe illeszkedő gazdálkodás, mint a fenntartható társadalmi berendezkedés mindmáig megoldatlan előfeltétele, elsősorban a növénytermesztéssel és állattartással megindult földhasználatokkal vált és maradt sorsformáló gyakorlati feladattá. Megoldásának kulcsa és nehézsége, hogy a földhasználatoknak kettős feltételrendszerhez kell igazodniok. Úgy kell követniük az emberi—társadalmi igényeket és törekvéseket, hogy ugyanakkor összhangban legyenek a szárazföldi élettér ökológiájának törvényeivel és korlátaival is. A faluközösségekbe és városállamokba, majd országokba és birodalmakba tömörült emberi népesség civilizációs egységekbe rendeződött. A hol virágzó, hol pusztuló civilizációk életképességét és stabilitását a 3. ábra (Brand 2001 ) szerinti hat tényezőcsoport együttesen határozza meg. A civilizáció ott és addig virágzik, amíg a különféle jellegű és változási ütemű tényezők egymással közvetlen kapcsolatba léphetnek és kölcsönhatasaik eredője a rendszer egészében torzulások nélkül érvényesül. A civilizációk hanyatlása és pusztulása akkor kezdődik, ha valamely tényező csoport a rendszer irányításából kimarad, vagy nem szerepének és jelentőségének megfelelő módon és mértékben jut kifejezésre. A központi tervgazdálkodásban az árak azért nem tükrözhették a gazdasági tényeket, mert az árrendszert nem a termelést és fogyasztást egymáshoz igazító piaci történések, hanem azoktól független döntések alakították. A mai globalizált piac gazdaság árrendszere és adózási rendje azért nem veszi figyelembe a környezeti és ökológiai adottságokat és korlátokat, mert elvi alapjaik megfogalmazásának időszakában (a XVIII. század végén) a természeti tényezőket és erőforrásokat még gyakorlatilag kimeríthetetlennek, azaz „ingyen ajándék"-nak lehetett tekinteni. Bár elvi szempontból a 3. ábra szerinti tényezők mindegyike az összes további tényezővel (és a szomszédos civilizációkkal) kölcsönhatásba kerül, gyakorlati szempontból minden gyorsan változó tényező csoportnak van egy lassúbb változású párja. A művészetek és az életmód gyorsan változó divatja a kultúra jóval lassúbb ütemű változásaiban ülepednek le. A termelésnek, fogyasztásnak és a piacnak viszonylag