Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Nagy L.: Differenciált védelmi szintek az árvízvédelemben

436 Rákóczi László A Tiszán az 1855-ös árvízig az 183ü-as víz volt a legmagasabb, később pedig az 1888-as árvízhez igazodtak a töltések magasságával. Vásárhelyi az//™, feletti 2,5 lábban (0,79 méterben) javasolta a magassági biztonságot felvenni. Paleocapa Tiszaújlakig 3 láb (0,95 m), alatta a Körös-torokig 5 láb (1.58 m), a Maros-torokig pedig 4 láb (1,22 m) figyelembevételét javasolta. Megoszlottak a vélemények a töltés korona szélességével kapcsolatban is. Vásárhelyi Tiszafüred felett 8 lábban (2,5 m), alatta 12 lábban javasolta a korona szélességet felvenni, míg Paleocapa minimális előírásnak a 9 láb (2,8 m) szélességet tartotta, de inkább 12 láb (3,8 méter) felvételét javasolta. Az 1879. évi szegedi árvíz után hívott külföldi szakértők 7 méteres korona szélesség kialakítását tanácsolták. A Tisza szabályozásának megkezdésekor az összefüggő töltések építésével a biztonság megfogalmazása is változott. A biztonságot ekkor hosszú ideig a magaspartok közötti folyamatos, azonos korona magasságú töltések jelentették. A töltés előírt magasságát a korábban tapasztalt legnagyobb árvízhez igazították helyenként eltérő magassági biztonság hozzáadásával (Nagy 2000a). 2.3. Azonos keresztmetszetű töltések A kezdeti sikertelenségek ráébresztették az érdekelteket és a szakembereket arra, hogy a töltések csak magassági mérettel történő megadása nem elégséges. A szegcdi katasztrófa utáni az (ún. Ordódy-féle) 1880-as miniszteri előterjesztés megállapítja, hogy a korábban alkalmazott töltés méretek nem elégségesek és javaslatot tesz a Tisza völgyében azonos töltésméretek kialakítására: Magassági biztonság 1,0 méter Korona szélesség 4,0 méter Vízoldali rézsűhajlás 1:3 Mentett oldali rézsűhajlás 1:2. Ezek a töltés méretek kis változtatásokkal csaknem száz évig érvényben voltak, és a mentett oldali rézsűhajlás kivételével a mai minimál szelvények előírását is jelentik. A tiszai töltéseken kialakult a hagyományos padkás szelvény. A két méternél alacsonyabb töltések padka nélkül épültek. Az első padka a korona alatt két, a második a korona alatt 3,5 méterre volt. A padkák szélességét 4,0 méterben határozták meg, lejtésük 25 centiméter volt a négy méteren. A szabványszelvények kialakultak a Duna mentén is, azzal a különbséggel, hogy a dunai töltéseknél rendszerint nem készült padka. A fejlődéssel tehát egy-egy árvízvédelmi társulatnál kialakultak a jellemző, ún. szabvány- vagy típusszelvények, vagyis kialakultak az azonos keresztmetszetű töltések, amelyek gyakorlatilag a huszadik században a hatvanas évek elejéig jelentették a biztonság numerikus megfogalmazását (Nagy 2000a). 2.4. Azonos biztonsági tényezőre kiépített töltések A biztonság számszerűsíthető és nem számszerűsíthető részekre osztható. A számszerűsíthető tényezők műszaki szempontból eleinte a biztonsági tényezőben kerültek megfogalmazásra. Elsősorban a talajmechanika fejlődésével, a méretezé-