Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században
404 Orlóci l.-Szeszt ay К. lyamatok feltáratlansága. Л felszín alatti vizek a térszín vízháztartási folyamatainak termékei, amelyeket már évszakos és éves léptékű tározási folyamatok és ennek megfelelően felszíni vizeknél nagyobb mértékű időbeli kiegyenlítettség jellemez. Különösen figyelemre méltó, hogy a rétegvíz készletek megújulásáról - amint az 1. ábrához kapcsolódóan is láttuk - többnyire csak évszázados, vagy ennél is hosszabb időtávlatokban lehet szó. Vízgazdálkodási és területhasználati szempontból egyaránt fontos különbségek vannak a három vízkészletforrás között a vízminőség-védelem lehetőségei tekintetében is. A párolgás és csapadékképződés fizikai sajátosságainak köszönhetően a légköri vizek mindig tiszta állapotban kezdik meg légköri útjukat, és az iparosodással nem érintett zónákban a térszínre is többnyire kifogástalan minőségben érkeznek. Az iparosodással járó - főként a hőerőművek és a gépkocsik által okozott légköri szennyeződések miatt a savas esők nia már egyre súlyosabb károkat okoznak, de ezek a szennyező források megszüntetésével vagy csökkentésével a nagy sebességű légköri vízforgalom folytán viszonylag gyorsan orvosolhatóak. A felszíni és felszínközeli vizek (folyók, tavak, patakok, talajvizek, karsztvizek, parti szűrésű vizek stb.) esetében már mind a szennyeződési folyamat adottságai, mind a védelem és az orvoslás lehetőségei és feltételei jóval összetettebbek. Egyrészről a nem pontszerű (területi) szennyezőforrásokat többnyire rendkívül nehéz érdemlegesen csökkenteni, másrészről a vízzel együtt szennyeződő vízi környezet (tavi és folyami üledék. parti lerakódások, a vizet tartó talajok és kőzetek stb.) által okozott másodlagos szennyezés miatt a kedvező vízminőségi állapot helyreállítása jóval hosszabb időt kíván. A vízkészletekkel való gazdálkodás egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladata a lassú vízforgalmú felszín alatti vizek (rétegvizek, mélykarsztok, artézi vizek, stb.) szennyeződés elleni védelme, mivel ezek elszennyeződése gyakorlatilag a készlet elvesztését jelenti. Az ezt illető felelősséget az a tény is növeli, hogy - eltérően a megújuló készletétől - a felszín alatti vizeink sorsa kizárólag hazai döntésektől függ. Az üledékes rétegek tározott vízmennyiségének fogyasztása a nyomás rohamos csökkenésével jár, aminek következtében számolni kell a mélyebb, nagyobb sókoncentrációjú (esetleg toxikus elemeket, például arzént is tartalmazó) rétegvizekkel való keveredésre, illetve a talajvizek megcsapolására. Az első következménnyel együtt a vízkivétel technikai feltételei is romlanak (a jelenlegi ivóvíztermelő kapacitások csökkenek). A talajvízszintek csökkenése pedig jelentős növénytermesztési és ökológiai károkat okozhat, és egyidejűleg felgyorsíthatja a rétegvizeknek a térszínről származó szennyeződését. A jövőbe tekintve elsősorban azt kell kiemelni, hogy a készletfajták gazdálkodási és ökológiai értékének, valamint a vízrendszer kedvező struktúrájának fenntartása érdekében az informatikai fejlődés kulcsponti kérdés. Egyfelől igen sürgős feladat a vízrendszerek anyag- és energiaforgalmi mechanizmusának megbízhatóbb feltárása. Másrészről a vízkészlet védelmében érdemlegesen csak akkor lehet előbbre lépni, ha a vizeket érő hatások nyilvántartása kiterjed valamennyi számottevő terület- és vízhasználatra. A kutatások fejlődését illetően a jelenlegi feltételek nem biztatóak. A nemzeti jövedelem kutatási hányada évről-évre csökken, és jelenleg az európai sorrend alsó mezőnyében van az ország. Optimális esetben egy-másfél évtized után várható, hogy a felszíni vizek ökológiai folyamataira és a felszínalat-
