Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 405 ti vízrendszerek utánpótlódására vonatkozó ismeretek érdemlegesen gyarapodnak. Addig és részben azután is számolni kell azonban az információhiányból fakadó sokrétű kockázatokkal. Hasonlóan lehet valószínűsíteni a döntéseket és a szabályalkotásokat megalapozó nyilvántartások fejlődését is. A rendszerváltás során - sarkosan fogalmazva nemcsak a „kommunizmus", hanem a statisztikai és a tervezési rendszer is összeomlott. Állítható, bár a nyilvántartás korszerűsítésének szellemi és technikai feltételei európai szinten adottak, a pénz hiánya és az intézményrendszer tagoltsága még hosszú ideig késleltetni fogja ennek a fontos feladatnak a végrehajtását (Orlóci-Szesztay 2003). 2.32. A vízkészletek várható alakulása. A vízkészlet további alakulását az éghajlati eseményekkel együtt majdnem valamennyi emberi tevékenység befolyásolja. A hazai vonatkozásokról összességében megállapítható, hogy a belátható jövőben elsősorban a vízkészletek minőségének a változása a várható fontos fejlemény, és nem valószínű a mennyiségek érdemleges csökkenése. A magyar Kormány szükségesnek tartja a szennyvizek károkozás nélküli elhelyezésének olyan ütemű fejlesztését, hogy 2010-ig megvalósuljanak az EU ajánlásában foglaltak. Az ehhez szükséges csatornázás és szennyvíztisztítás költsége a szennyvízmennyiség nem jelentős növekedése esetén mintegy 1000 milliárd Ft-ra (2004. évi ár) becsültek. A hazai szennyvizek tisztításának vízminőségi hatékonysága a kisvízfolyások, tavak és a talajvizek esetén szoros kapcsolatban van és lesz a szemételhelyezés, valamint más területi szennyezések (vegyszerek, növényi tápanyagok stb.) rendezésével. Ez utóbbit illetően jelenleg kedvező a helyzet, mert a növénytermesztésben igen kismértékű a műtrágyák és vegyszerek használata. A mezőgazdaság újjászerveződésével azonban a kemikáliák használata valószínűleg ismét növekedni fog. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a szemét és hulladék problémája másfél-két évtizednél hamarabb megoldható. Ezekből következően a szennyvíz-elhelyezés vízminőség-javító hatása kedvező, dc korlátozott lesz. A hazai szennyvíz-terhelés a nagy folyók minőségi karakterét mindaddig nem módosítja, amíg azok szennyezetten érkeznek az országba. A Duna esetében bizonyosan. a mellékfolyóin pedig nagyon valószínűen javulni fog - általában - a víz minősége. Valószínűleg nem változik jelentősen a növényi tápanyagterhelés és ebből következően az eutrofizáció, de a hazai szennyvíz-bevezetések következtében előfordulhat, hogy a távozó víz minősége rosszabb lesz a bcfolyónál. A Duna külföldi vízgyűjtőterületén nem valószínűsíthető olyan vízfogyasztás vagy lefolyás-csökkenés, ami a Duna vízjárását érdemlegesen módosítaná a következő 2-3 évtizedben. A magyar szakaszon azonban majdnem bizonyosan számítani kell a meder degradációjának következtében előálló vízszintcsökkentéssel. Ez tartós, száraz időszakban a jelenlegi vízkivételek (parti szűrésű kutak) kapacitásának számottevő csökkenését okozhatja, dc előfordulhat egyes vízkivételek leállása is. Ez utóbbi kockázatot csak duzzasztással lehet megszüntetni. Nem lehet optimista fejlődést feltételezni a Tisza vízrendszerében. Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában - ha eltérő mértékben és ütemben is - szá íítani kell a tározók és a vízhasználatok fejlesztésére, ami a lefolyás módosítását, és (ha nem vízerő-hasznosítás a cél, akkor esetleg) a kisvízhozamok csökkcncsét okozza.