Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

398 Orlóci l.-Szesztay К. Az ország átmeneti politikai-társadalmi-gazdasági helyzetéből fakadó bizonytalanságok sokrétűek, és az árvízi és belvízi biztonságot, a vízellátást, valamint a vizek minőségvédelmét egyaránt érintik. A költségvetési hiány és a gazdasági feltételek érdemi változásának következtében (a fenntartási és felújítási hiányok miatt) fokozatosan romlik a vízi létesítmények és a vízvagyon állapota. A védelmi és ellátási kapacitások csökkenéséből származó veszélyeket növeli a műszaki-szellemi erők fogyatkozása is (az állami vízügyi szervezet „korszerűsítése", a társulatok válságossá válása, a vízellátási szervezetek ellentmondásos átalakítása, valamint az üzemi vízgazdálkodási kapacitások jelentős, a mezőgazdaságban teljes mértékű leépülése). Számolni kell azzal, hogy az átlagosnál nagyobb belvíz vagy árvíz bekövetkezése (aminek egyre növekszik a valószínűsége) gondokat okozhat. A vízellátás területén a szervezeti tagolódás és a torz profitorientáltság néhány éven belül szolgáltatási zavarokhoz vezethet, amiket csak számottevő költségekkel lehet majd megszüntetni. Mind a gazdasági feltételek, mind pedig a szellemi kapacitások szűkülésében számottevő szerepe van annak is, hogy a vízgazdálkodás politikai megítélése teljesen elszakadt a tényleges társadalmi, gazdasági jelentőségtől. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer kapcsán gerjesztett - szakmailag máig sem igazolt - problémák nemcsak a vizeinkkel kapcsolatos hosszú távú feladatokról terelték el a figyelmet, hanem szabad utat adtak nemzetközileg korszerűnek ítélt vízgazdálkodási intézmények megszüntetésének, illetve elsorvasztásának is (egységes jog- és igazgatási rendszer, a társulatok révén önszerveződés a munkamegosztásban, a vízzel - mint egységes természeti erőforrással - való gazdálkodás nyilvántartási és tervezési rendszere, stb.). A szélsőséges politikai hatás káros következménye már jelentkezik a szakemberképzésben, és hat a kutatásban is. Az indokolatlan döntések nemcsak általában rontották nemzetközi tekintélyünket, hanem igen károsan befolyásolják a szomszéd országokkal szükségszerűen folytatandó vízgazdálkodási együttműködésünket is. A magyar politikában figyelmezni kellene Széchenyi István intelmeire és tanácsaira: „...Rendszeiváltás során sokan megzavarodnak és ötletszerűn viselkednek..." „...Az viselkedik bölcsen, aki a körülményeket okszerűen elemezve, célirányos te it szerint cselekszik...". 2.22. A vízgazdálkodási konfliktusok főbb fonásai. Megállapítható azonban, hogy a magyar vízgazdálkodás problémai az átmeneti zavaroknál mélyebb gyökerűek. A vízzel kapcsolatos problémák keletkezésében és a vízgazdálkodás sikertelenségeiben három újabb keletű feltételnek van növekvő szerepe: - közvetlen gazdasági és társadalmi jelentőségűvé vált a vizek hatásközvetítő, illetve hatáshalmozó szerepe; - rohamosan növekedik a víz ökológiai szerepének társadalmi jelentősége (világszerte tapasztalható a „vízgazdálkodási szindróma"); - a vízgazdálkodás működésében és fejlesztésében egyre súlyosabb nehézségeket okoz a döntési kritériumokat kijelölő egységes értékrendszer hiánya. A különböző emberi beavatkozások nyomán fokozódó mértékű változások következtek be az ökoszisztéma „vérkeringésében", a vízkörforgás és a vízháztartás beszivárgási, lefolyási, tározódási és párolgási folyamataiban, valamint az ezekhez kapcsolódó biogeokémiai és energetikai ciklusokban. A halmozódó és gyakran po-