Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata 23 A víz érdekalakító (eg\'ének és közösségek viszonyát befolyásoló) tulajdonságai az egyéni és társadalmi érték megítélések és állásfoglalások útján jelennek meg a gazdálkodási tevékenységekben és döntésekben. A tulajdonságok a hidrológiai és vízföldrajzi, illetve a gazdasági tartalmat tekintve tehát nem a víz anyagi és előfordulási sajátosságai. A víz érdekalakító tulajdonságainak tartalmát egyrészről az előző három csoportnál vázolt hidrológiai és vízföldrajzi tényezőknek egy sajátosan új szempont, jelesül a vízrajzi területi rendszernek az igazgatási illetve a gazdasági terület-szerkezettől való eltérése jelöli ki. Másrészről ebbe a csoportba tartoznak a két területi rendszer határvonalait keresztező externális hatások, amelyeknek szintjét és tartalmát az adott gazdálkodási tevékenység műszaki és gazdasági sajátosságai határozzák meg. Az értékmérési módozatok tekintetében a viz érdekalakító tulajdonságait célszerű az érdekek rendezésében, illetve érvényre juttatásában alkalmazható eszközök jellegéhez és szintjéhez hozzákapcsolni. Ilyen közelítésben a tulajdonság mérésének három szintjét és módozatát lehet megkülönböztetni. Első csoportba sorolhatóak a nemzetközi jog és az államigazgatási rend szempontjából szélsőséges kivételnek számító azon érdckalakulási helyzetek, amelyekben a gazdálkodási döntéseket erőszakos és a jogrenddel ellentétes eszközökkel, illetve magatartással valósítják meg (az államközi szerződésekben, vagy a nemzetközi ajánlásokban megállapítottnál nyilvánvalóan nagyobb mértékű felvízi vízszennyezés, vagy vízelvonás; valamely partszakasz árvízi biztonságának növelése a védelmi rendszer más szakaszainak veszélyeztetettségét növelő létesítményekkel, stb.). Az értékmérés második csoportjába azokat a gazdálkodási helyzeteket soroljuk, amelyekben az érdektényezök egyeztetéséhez új államközi, államigazgatási, vagy gazdasági irányítási intézményeket, illetve megállapodásokat, vagy intézkedéseket kell létrehozni. Végül a víz érdekalakító tulajdonságainak mérési módozata tekintetében a harmadik csoportot azok a gazdálkodási helyzetek alkotják, amelyekben az érdektényezök a meglévő államigazgatási és gazdaságirányítási keretek között megfelelően rendezhetöek (pl. vízhasznosítási, vagy vízkárelhárítási társulatok útján; a gazdálkodási változatok és tervek nyilvános bemutatásával és megvitatásával; helyi, regionális, vagy országos szavazás alapján meghozott döntéssel, stb.). Gazdálkodási tartalmukat, valamint társadalmi és politikai hatásukat tekintve a víz érdekalakító tulajdonságai a konfliktus-helyzetek és a közös előnyökön alapuló együttmúködés pólusai között helyezkednek el. Meglehetősen világos példái e két irányzatnak a „felvizi-alvízi ellentét", illetve a „közös érdekű fejlesztés" és a „közjó" típusú érdekhelyzetek. „A véges készlet közös használata" típusú érdekhelyzet a két pólus közötti átmenetnek, illetve a két irányzat különböző mértékű együttes jelenlétének tekinthető. A vízhez kapcsolódó érdekhelyzetek tekintetében a gazdálkodás célja egyrészről a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés előmozdítása, másrészről a konfliktusok kiéleződésének elkerülése, illetve kölcsönös kompromisszumok alapján történő rendezése.