Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
1. füzet - Szilágyi Endre: A beszivárgás vizsgálata a Zala-vízgyűjtőn
84 Szilágyi Endre tó. A két lefolyási rész szabatos elhatárolására azonban még egy-egy árhullámnál is több szétválasztási módszer között lehet választani. További ellenvetés, hogy ilyen feldolgozás a felszín alatti lefolyásnak csak a mérceszelvény feletti területére érvényes átlagát szolgáltatja, de annak területi megoszlásáról nem ad információt. Mi azzal a reálisnak látszó feltételezéssel éltünk, hogy a felszín alatti lefolyás sokéves átlagértéke jól közelíthető az éves kisvízhozamok sokéves átlagával (Qms). A Q m s hossz-szelvényét korábban az III. Vízgazdálkodási Kerettervhez az 1981. VIII. 30-i kisvízi hossz-szelvényezés alapján készítettük el (3. ábra). Azért választottuk ezt kiindulásnak, mert szerkesztésekor még nem voltak túlzott mértékűek a kisvízi állapotokat befolyásoló emberi hatások. Csak a zalaegerszegi szennyvíztisztító működött, de jelenlegi kibocsátásának csak kb. 20%-ával, továbbá a vízgyűjtő kisvízfolyásain a jelenlegi 69 tározónak csak kisebb része üzemelt. Nem épültek még meg a kis-balatoni tárolók sem, így a Zalaapáti alatti vízgyüjtőrészt is be lehetett vonni a vizsgálatba. A kisvízi hossz-szelvényből meghatározható az egyes vízgyűjtőrészekről származó kisvízi lefolyás (/. táblázat). A vízgyüjtőrészek (9)-cel megállapított beszivárgását és az ugyanazon vízgyüjtörészekröl származó kisvízi lefolyást összehasonlítva három eset lehetséges: - I-Q m s, azaz a talajvizet tápláló beszivárgás teljes egészében a vízfolyásba kerül, a lefolyásnak része, tehát 1 = I s u = Q m s - I < Q m s, azaz a vízfolyás kisvízi táplálásában a beszivárgás mellett egyéb, „átvezetés" jellegű folyamatok is szerepet játszanak.
