Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A vízminőségi kárelhárítás gy akorlati kérdései 669 ben talán a „balesetszerü szennyezés" a legtalálóbb kifejezés. A felszin alatti vizek szennyeződése alapvetően más folyamat, hosszasan elnyúló, lassan teijedö, sokkal inkább a környezeti kár fogalomkörébe tartozik. Elhárítása is merőben más technológiát igényel, a védekezésre való felkészüléshez sokkal több idő áll rendelkezésre. Az árvízi veszélyeztetés szempontjából jól meghatározhatók a helyszínek vagy a belvíz kialakulására hajlamos területek, valamint az ellenük való védekezés módozatai. A vízminőségi kárelhárítás esetében a felkészülés, megelőzés más jellegű, sokkal nehezebb, mert a keletkezés helyét nem lehet előre meghatározni. Természetesen fel lehet térképezni a potenciálisan legveszélyesebb helyeket, de bárhol történhet szeny nyezéssel járó esemény, aminek során a káros anyag a felszíni vízbejuthat akkor is, ha nem közvetlenül a vízbe kerül a szennyezés, hanem csak közvetve jut el oda. A vízminőségi kárelhárítási tevékenység nem végezhető csak sémák, pontosan leírt paraméterek alapján, az intézkedések sok rugalmasságot, improvizációt, ,józan észt" igényelnek. 2. A vízszennyezések megjelenési formái A vízszennyezések fő megjelenési formái: — fizikai, felszínen úszó (elsősorban olaj- vagy olajszármazék): a műszaki fejlesztés, új eszközök bevezetése főleg ebben a formában jellemző; — kémiai, elkeveredő: általában nem választható le, nem gyűjthető össze, vízkormányzási módszerekkel lehet ellene védekezni; — biológiai: — halpusztulás-, önmagában is szennyező, de sokszor csak járulékos szennyezésnek tekinthető, valamely más formában történt szennyezés következménye; (Katona 1984); — túlzott vegetáció: a túlbuijánzott növényzet — melynek jelenlétével az adott víztest használati értéke csökken — szabályozása az idegenforgalom, vízi közlekedés, vízi munkavégzés, vízkivétel biztosítása vagy oxigénhiány,járulékos szenynyezés, pl. halpusztulás megelőzése érdekében szükséges (Virágné— Müller 2002). A vízminőség romlása és ennek kísérőjelensége, a halpusztulás azt jelenti, hogy a víz használati értéke csökken, átmenetileg vagy tartósan nem alkalmas a rendeltetésszerű használatra, emellett az elpusztult halak teteme további vízszennyeződést okozhat, az elpusztult halak leszedését azonnal meg kell kezdeni. Turisztikai, idegenforgalmi szempontból is káros lehet a haltetemek jelenléte a nyílt vízen. A halpusztulások oka változatos: betegség, oxigénhiány, tápanyaghiány, túlnépesedés okozta legyengülés, mérgezés. A halpusztulás sokszor nem csak önmagában jelent vízszennyezést, hanem bekövetkezése azt jelzi, hogy a vízminőségben kedvezőtlen változás lépett fel, ami a vízi élővilágra veszélyes. Általában csak a halpusztulást emlegetjük a vízminőség romlás fokmérőjeként, jelzöjeként, pedig sokszor együtt jár a tápláléklánc veszélyeztetésével, a vízi élővilág más szereplőinek különböző mértékű pusztulásával is. Volt példa vízminőség romlás okozta kagylópusztulásra a Ráckevei-
