Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer

Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer 437 - Elvileg a tárcák számára az információk kölcsönösen hozzáférhetők, gyakorlatilag azonban mind az adminisztratív, mind a technikai oldalon számos nehézség jelentkezik: jogosultsággal kapcsolatos szűrés, esetenkénti hozzájárulások, illetve feltöltöttségi állapot, lekérdezési lehetőségek, output formátumok... stb. „Külső felhasználók" számára az adatszolgáltatás általában jelentős pénzbe kerül. Szükséges változások. - tárcaközi koordináció, - egységes fejlesztési alapelvek, legalább a hozzáférési és a letöltési megoldásokban. - a nyilvános adatok és információk körének egyértelmű meghatározása. - a hozzáférés (adminisztratív és technikai kérdések, szolgáltatási díjak) szabályozása. 1.30. Megfelelő-e a közvélemény bevonása? Milyen fórumok léteznek? Mit kell tenni? NGO-k és CBO-k? Az 1995. évi LIII. környezetvédelmi törvény rendelkezik arról, hogy alapvető jog a környezettel kapcsolatos tények, adatok (szennyezettség mértéke, tevékenységek, egészségi vonatkozások stb.) megismerésének a lehetősége. Az államot és a környezetet terhelő tevékenységek folytatóit kötelezi a tájékoztatásra. A területfejlesztéssel (1996. évi XXI.) és a településrendezéssel (1977. évi LXXVIII.) kapcsolatos törvények ugyancsak előírják, hogy a tervek jóváhagyásába a nyilvánosságot be kell vonni. Ezeken keresztül a jelentős területhasználati változásokba ill. a lakókörnyezet alakításába a közvélemény beleszólhat. A közvetlen környezetvédelmet / vízi környezetvédelmet illetően az 1995. évi LIII. törvény 93. §-a előírja, hogy közszemlére kell tenni azokat a terveket, ill. közmeghallgatást kell tartani azokra a tevékenységekre, amelyek esetében környezeti hatástanulmányt kell készíteni (bizonyos nagyság ill. hatás feletti beruházások, átalakítások stb.) A felmerülő észrevételeket a hatóságnak az engedélyezés során meg kell vizsgálnia. Magyarország csatlakozott „a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról" szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott egyezményhez és azt a 2001. évi LXXXI. törvénnyel ratifikálta. A jogszabályokban egyértelműen adott lehetőség azonban a gyakorlatban csak nehézkesen működik. Néhány (gyakran politikai szempontokat is vegyítve) kiemelt problémától eltekintve a lakosság érdeklődése kicsi, a fórumok formálisak. Javulás az érdekvédelmet felelősen és artikuláltan képviselő NGO-k helyi szinten való aktivizálódásával várható. Magyarországon egyébként igen nagy a környezettel/vízi környezettel foglalkozó NGO-k száma: hivatalos nyilvántartás erről nincs, de valószínűleg több ezer. Ezek többsége azonban általában valamilyen zöld indíttatású szerveződés és céljai között oktatási akciók, a környezetben található természetvédelmi értékek feltérképezése és védelme szerepel. Ez fontos tevékenység, de egyelőre nem várható, hogy a vízgazdálkodás kérdései iránt szélesebb látókörrel érdeklődjenek.