Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer

428 Reich Gy.—Simonffy Z. vannak. A magántulajdon jelentősége marginális. Vannak olyan esetek, amikor a tulajdonviszonyok a gyakorlatban nem világosak. Magyarországon a: állam kizárólagos tulajdonában vannak: a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei; a nagyobb természetes tavak (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, Hévizi-tó ill. ezek medre); az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, patakok, csatornák; árvízvédelmi fővédvonalak, a folyóvízben újonnan keletkezett szigetek. Ezeknek a vizeknek a jegyzékét miniszteri rendelet sorolja fel. A helyi önkormányzat tulajdonában vannak a vízi közmüvek; azok a vízfolyások, csatornák, tavak és holt és mellékágak amelyek teljes egészükben egy település közigazgatási területén helyezkednek el, és szabályozásuk, partvédelmük, valamint ezzel összefüggésben a kártételeik elleni védekezés helyi jelentőségű; azok az elsőrendű árvízvédelmi müvek, amelyek által mentesített öblözet legfeljebb két települési önkormányzat közigazgatási területére terjed ki; a másodrendű védvonalak. Az ingatlan tulajdonosának a tulajdonában vannak: az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások; az ingatlan határain belül levő természetes állóvizek (a tó, a holtág), amelyek más ingatlanon elhelyezkedő vizekkel közvetlen kapcsolatban nincsenek; az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz; A tulajdonviszonyokkal kapcsolatos gyakorlati ellentmondások fö okai: — Korábban (a tervgazdálkodás időszakában) lényegében minden víz és vízi létesítmény állami tulajdonban volt. 1990 után elkezdődött ezek átadása az önkormányzatok számára és több helyen az önkormányzatok ezeket nem vették tulajdonba, mert úgy ítélték, hogy nincsenek meg az üzemeltetéshez, fenntartáshoz, ill. fejlesztéshez szükséges forrásaik. — A törvény ill. a gyakorlat többféle tulajdon-definíciót használ (kizárólagos vagyon, forgalomképes és/vagy forgalomképtelen vagyon, törzsvagyon — működtető vagyon stb.). Az ezek közötti határok nem pontosak. — A több települést érintő vízi közmüvek (regionális müvek) településközi elemei közös tulajdonban vannak. — A közösségi tulajdon dominanciája idején az állam nem fordított kellő figyelmet az ingatlan nyilvántartásra. Ennek pontatlanságai sok gondot okoznak. — A területfejlesztési tervekben általában több tulajdonfonna jelenik meg együtt. Ezek kezelésének nincsenek meg a formái. 1.17. Fizetési hajlandóság? Mi a lakosság véleménye a vízről? A lakosság egyre jobban érdeklődik a víz és a vízzel kapcsolatos események iránt (árvizek, a vízellátási szolgáltatás minősége, biztonsága, a csatornázás és a szennyvíztisztítás elmaradottsága, a rekreációs célú vizek állapota stb.). A társadalom egyre érzékenyebb az öt közvetlenül érintő kérdésekben (pl. árvíz és belvíz, vagy aszály). Kevésbé foglalkozik a jól működő szolgáltatásokkal. Az árak jogosságát általában nem vitatja, de az alacsony jövedelműek teherbíró-képességét meghaladja, ezért ebben a fogyasztói rétegben rossz a fizetési hajlandóság. Érdekes helyzetet teremt, hogy az önkormányzatok számára a vízi közmüvek fejlesztése és a szolgáltatási díjak a választási küzdelem részei lettek. Emiatt az önkormányzatok egyrészt nem szívesen támogatják a szolgáltató szervezetet az elmaradt díjak beszedésében, másrészt a szolgálta-