Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer
Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer 429 tási díjak emelésével kapcsolatos kérdésekben a népszerűtlenségtől félve az önkormányzat feltehetően szigorúbb, mint maga a lakosság lenne. Valószínűleg —megfelelő felújítási és fejlesztési elképzelések láttán — a lakosság egyre nagyobb rétegei leimének képesek a jelenleg túl alacsonyan megállapított dijaknál többet fizetni. Ezt a lehetőséget részletesen kell vizsgálni, mert ez az egyetlen módja a színvonal emelésének, de megtartásának is. A kárelhárítást, kárrendezést, minőségvédelmet, a természetvédelmi vagy esztétikai szempontok miatti beavatkozásokat a lakosság állami feladatnak tartja. Amennyiben a szabályok betartása valamilyen hátránnyal jár, gyenge a jogkövetés (a vízjogi engedélyezéssel és a járulékfizetéssel kapcsolatban sok a fegyelmezetlenség). 1.1H. Monopóliumok a vízgazdálkodás különböző területein? Hogyan lehet ezeket megszüntetni? Két fő területen van gazdasági túlsúly: — Még mindig igen nagy az állami tulajdon és ezzel kapcsolatban az állami intézkedések aránya. Ez korlátozza a helyi igények megjelenését és a helyi döntéseket. Folytatni kell az 1990-92-ben megkezdődött tulajdoni reformot. Fő iránya a korlátozottan forgalomképes állami tulajdon átadása lehet más-elsősorban helyi — szervezeteknek, mint pl. társulatoknak. — Az önkormányzati tulajdonban levő vízi közmüvek fejlesztésébe való tőkebevonást korlátozza, hogy ezek a törvény erejénél fogva az önkormányzat kizárólagos tulajdonában vannak. Szükséges HL lehetséges eg}' korlátozott piac-nyitás. 1.19. Milyen közgazdasági szabályozók léteznek, és hatékonyak-e? Aktív szabályozók a különböző támogatási rendszerek, ezen belül különösen a fejlesztési célokat szolgáló állami támogatások: — A hátrányos helyzetű térségek és települések problémáinak megoldására szolgáló közvetlen eszközök; — községek felzárkóztatása, az önkormányzatok jövedelem-pozícióiból adódó differenciálódás mérséklésére; — a területfejlesztés kedvezményezett térségeiben fejlesztési kiegyenlítési támogatás (TERK1); — a céljellegű decentralizált támogatás önkormányzati felhalmozási célokra (CÉDA); — az önhibáján kívüli forráshiány mérséklésére (ONHIKI); — és különösen a helyi önkormányzatok kiemelt fejlesztéseinek támogatása az ún. címzett és céltámogatások. — Jelentősebb regionális (térségi) hatású műszaki és humán infrastrukturális kormányzati beruházási célprogramok és támogatási célprogramok, amelyek közül vízgazdálkodási célokra használható:
