Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A veszei bújtató 619 3. ábra. A szerződés aláírói m volt. Állandó jellegű elzáró szerkezetet a műtárgyra nem építettek. A lemenő ág alatt az alap kettős fogazással készült. A fogak magassága 2x1,10 m volt. Az elöfenék 5,05,0 m hosszú és 0,20 m vastag betonlapokkal volt védve. A bújtató megépítésének beruházója, a gyulai székhelyű Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő, Belvizszabályozó és Vízhasznosító Társulat, melynek igazgató-főmérnöke a nagynevű, rendkívül népes, szerteágazó Erkel család egyik tagja, Erkel János volt. A társulat Szirmai és Neubauer aradi építési vállalkozókkal 1901. augusztus 5-én kötött szerződést a kivitelezésre (5. ábra). Szeptember 14-én nyitották meg az építési naplót. A mű megépítését 40 munkanap alatt kellett volna elvégezni. A munkálatok nagyon vontatottan haladtak. Október 2-ig csak anyagszállítások történtek. Ekkor kezdődött meg a munkagödör kiásása. Az építési napló nagyon szűkszavú Rövid általános bejegyzéseket tartalmaz csupán. A munkatempó, a munka minősége nem állapítható meg. A terv szerinti bújtató 1:3:4 ( 1 rész cement, 3 rész homok, 4 rész kavics) keverési arányú portlandcement betonból, a rézsűburkolatok betonkockái 1:2:3 arányú románcement betonból készült. A beton keverésénél a kavicsdarabok bármely mérete 50 mm-nél nagyobb nem volt, marosi homokot használtak. A műtárgy elkészítése után a beton külső felületeit 1 rész homok és 1 rész portland cementből készült, 18 mm vastag habarcsréteggel vonták be. Az építési naplóban az utolsó bejegyzési nap 1902. január 20. volt. A kiviteli szerződés szerinti építés 12 828 koronába került, de a többi terhelő költségekkel (Élővízcsatorna elzárás, terelő csatorna építése, stb.) 22 129 korona lett a végösszeg. A veszei bújtató elkészülte után 1909. május 2-ig kifogástalanul működött. Ezen a napon éjjel - anélkül hogy a naponként megejtett szemle alkalmával, külső jelenségből erre, előre következtetni lehetett volna — hirtelen beomlott. A tönkremenés altalaj állékonysági okok miatt következett be. A műtárgy beomlása, maga után vonta az Élővíz-csatorna töltésének beomlását is. Az elzáródott Elővíz-csatorna miatt néhány hold alacsonyabban fekvő területet elöntött a víz. A bújtató kiásása után megállapítható volt, hogy a cső — azon helyén, ahol a vadvíz levezető főcsatorna leszálló ága a vízszintes csőszakasszal érintkezik - eltört, és alámosás keletkezett. Az Előviz-csatorna medrének tengelyvonalában lévő vízszintes