Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

620 Góg Imre rész 0,50 m-rel lesüllyedt, eltört. Valószínű, hogy a csőszakasz építése során, egy néhány napos szünet előtt a munka abbamaradt, majd az újrakezdés után minden szakértelem nélkül folytatódott. Itt repedés keletkezett és ez a henger alakú cső felső részén 0,42 m nagyságú, ék-alakúra tágult. Ezen helyen a szádfal 3,0 m hosszúságban hiányzott. Az Élővíz-csatorna feneke 2,0 m mélységben tölcsér alakúra kimosódott. A szádfalat is nagyon görbének találták. Egyes helyeken a behajlás fél méternél is nagyobb volt. A műtárgy vízből kiálló részei — a két homlokfala, a fel- és leszálló szakasz felső bolthajtása kitűnő minőségű betonból készült. A meder alatt elhelyezett vízszintes csőszakasz alsó részeit igen sovány — nagyon kevés cementet tartalmazó — betonból, hanyag munkával állították elő. A bedőlt bújtató roncsait a szegedi 14. utász-zászlóaljtól e célra kirendelt különítmény (

Fuchs Adalbert százados, Pap Árpád hadnagy és 23 legénység) közreműködésével távolították el. A két helyen eltört betontestet 250 helyen megfúrták, majd füratonként 100-150 grammos ekrazit-töltény felrobbantásával - darabokra törve - távolították el az Élővíz-csatorna medréből. A meder alatti vízszintes és a ferde csőszakaszok kevés robbanóanyaggal kavicsokra hullott szét. A bontási munkát nehezítette a vastag fütóhomok rétegből nagy mennyiségben elötódult víz, mely a munkagödröt folyamatosan ellepte. 2. Az újjáépített bújtató A bújtató megsemmisülése után több más megoldás (szabad beömlés, torkolati zsilip, szivattyútelep) kerül szóba a mocsár vizeinek elvezetésére, de végül olyan döntés született, hogy ismételten bújtatót építtetnek. (279/1910. sz. közgyűlési határozat.) A műtárgy megépítését a Magyar királyi földmívelésügyi miniszter 57092/V.-2/1910. sz. alatt engedélyezte. A bújtató tervét Zielinski Szilárd mérnök, műegyetemi tanár által vezetett vasvázas betonépítményeket tervező irodája készítette (4. ábra). Az elkészült terv szerinti bújtató megépítését drágának találta a társulat, ezért vascsőből való elkészítésre kértek árajánlatot. Hasenörl Ede zólyombrezói vasgyárának ajánlata még költségesebbnek bizonyult. Ezért 1910. március 1-én tartott társulati ülésen — 17. sz. határozat alapján — a Zielinski-féle vasbeton bújtató megépítéséről döntöttek. A bújtató megépítését a tervező szavatossága és javaslata alapján Kovács Sándor és Kovács Károly budapesti mérnök-vállalkozók végezték az 521/1910. sz. alatt szeptember 22-én kötött szerződés szerint. A megépült bújtató az elsőhöz hasonló, de szerkezeti megoldása attól eltér. Hossza a fejtöl-fejig 31,30 m. Eltérés az előzőtől az, hogy a felvízi és alvízi oldalra öntöttvas Réthy-kapu (5. ábra) készült. 12—12 m szélességben homlokszárnyfal zárja le a műtárgyat. A bújtató vasbeton cölöprácsra került. Kör alakú belső átfolyási átmérője 2,00 m. Maximális vízszállító képessége 4,26 m

3/s. Mindkét végén a csőfejben 2,00x1,00 m belső méretű észlelöakna épült. A felső búvónyílás mérete 0,60x0,80 m.