Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Vízgazdálkodás és tájfejlesztés a környezeti válság globalizációjában

62 Szesztay Károly nak és várhatónak látszik, mert a mintegy négy milliárd éves planetáris fejlődés és a néhány millió éves emberi fejlődés közös csúcspontja, az emberi agy-a legújabb kutatások tükrében — az aktív információs rendszerek legjellegzetesebb és legtökéletesebb példája. Tárgyunk szempontjából különösen figyelemre méltó, hogy maguk az aktív rendszerek elméletét neurológiai, pszichológiai és informatikai oldalról közelítő és kidolgozó kutatók az emberi agy mellett a víz tulajdonságaiban és a vízkörforgás folyamataiban találják meg a rendszerek szerkezeti és folyamati vetülete közötti kapcsolat és kölcsönhatás legsokrétübb és legmeggyőzőbb megnyilvánulását (például de Bono 1991). AII. táblázat második sora - a fentiekhez kapcsolódva — az ökológiai és a művi rendszerek szerkezetében és működésében megnyilvánuló szemléletbeni és elvi különbségekre próbál rámutatni. Szándékoltan is sarkított meghatározás szerint bolygónk életterének és élővilágának kölcsönhatásaiból születő ökológiai rendszerek holisztikus szerkezetűek, működésükre (dinamikájukra) pedig a nemlineáris folyamatok jellemzőek. Ettől gyökeresen különböznek az elsődlegesen a piacmechanizmus által formált művi rendszerek, melyek szerkezetükben többnyire atomizáltak, működési elvüket tekintve pedig lineárisak, vagy legalábbis szakaszonként linearizáltak. A „holisztikus" szó ebben az áttekintésben elsősorban integráltságot, valamint többcélúságot és többeszközűséget jelent. A tájökológiai rendszernek úgyszólván minden lényegi tényezője és mozzanata olyan egymásra épülő hierarchikus kapcsolatot alkot, amelyik a közös „végső" célt, az életfolyamatok sokféleségének kibontakoztatását és önfenntartó, illetve a külső stresszhatásokkal szembeni ellenálló képességük Оdinamikus stabilitásuk) növelését valósítja meg. Ilyen módon az ökológiai tájak és rendszerek minden alrendszere és élő szervezete ugyanakkor, amikor saját célját és érdekét követi, egyben a befoglaló magasabb egységek (rendszerek) működését és fejlődését is segíti (Szesztay-Gábor 1992). A fentiekkel éles ellentétben a piaci mechanizmus által irányított műszaki tudományos kutatás eredményeire épülő művi rendszerek (például a növénytermesztési, közlekedési, vízellátási, hulladék elhelyezési stb. rendszerek) lényegileg és szükségszerűen elkülönülésre és öncélúságra (függetlenségre) törekszenek. Ez a megállapítás elsősorban azt jelenti, hogy a művi rendszerek szerkezete mindig azt feltételezi, hogy az adott rendszer (alrendszer) a saját célját vagy céljait a tervezés során megállapított saját eszközeivel a többi rendszer (alrendszer) céljaitól és eszközeitől teljesen függetlenülképes teljesíteni, és működése csakis ilyen módon lehet hatékony, illetve gazdaságos. A fenti összehasonlítások természetesen nem a piaci mechanizmus múltbeli és mai sikereit, vagy jövőbeli nélkülözhetetlenül fontos szerepét akarják vitatni, csak a piaci mechanizmus, mint társadalmi és politikai intézmény kizárólagosságát, mármár az emberi és közösségi élet minden mozzanatát a maga képére és hasonlatosságára formáló egyeduralmát kérdőjelezi meg olyan céllal, hogy a fejlődés gazdasági, szociális, kulturális és környezeti összetevője egyenrangúan és egymást támogatva érvényesülhessen.