Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
4. füzet - Nagy István-Schweitzer Ferenc-Alföldi László: A hullámtéri hordaléklerakódás (övzátony)
A hullámtéri hordalék-lerakódás (övzátony) 543 I. táblázat Maximális vízállások és vízhozamok alakulása a Tisza szolnoki szelvényében Év ^max, Szolnok tfmax-hoz tartozó Q ömax, Szolnok I_T пшах, Szolnok" Csonerád "max, Szolnok" "t. SzeEed Év m m3s~' m 1895 8,37 2908 3317 2,21 4,65 1919 8,82 2,64 5,09 1932 8,94 2768 3179 2,32 4,62 1970 9,09 2215 2450 2,39 4,92 1979 9,04 2320 2424 3,69 6,50 1998 8,97 1970 2161 3,84 7,14 1999 9,74 2334 2403 3,52 6,77 2000 10,41 2487 2608 3,12 6,33 nyokat természetesen megszakító fokokon keresztül a Hortobágy-Berettyón át közvetlenül a Körösök medencéjébe áramlott és csak azon keresztüljutott vissza a Tiszába (Ihrig 1952, Rónai 1985). Lehet, hogy ennek a második ártéri medernek sokkal nagyobb szerepe volt, mint ahogy azt Vásárhelyiék figyelembe vették. Lehet, hogy a tervezés és/vagy a kivitelezés során aránytalanul keskeny hullámtereket alakítottak ki, vagy nem vágtak át nagyobb kanyarulatokat és végeredményben a töltések vonalvezetését helyi érdekek befolyásolták. Vásárhelyi a Tisza folyó általános szabályozásának tervezetében (Deák 1996) annak ismeretében, hogy a vízi ártér területét összesen 2 357 158 kat. holdra számítja a megyénként szélsőségesen változó hullámtér ismeretében (Kiskunság 853 000 hold, Csanád megye 23 147 hold) a víz emésztésre vonatkozó vizsgálatok eredményét felülről lefelé egyenletesen növekvőnek számolja (Tokaj és Füred között 18,6%, Füred és Csongrád között 18,2, Csongrád és Szeged között 19,8% LNV növekedéssel számolt), mint amit az addig mért 0 ma x-ok nem igazoltak. Vásárhelyi a felső-tiszai tapasztalatokból azt a következtetést vonta le, hogy a Tiszaújlakig tapasztalt változásokból, a főmeder viselkedéséből önként következik az a szabályozási elv, „Hogy ott mindenekelőtt sebességét kell megszerezni, mely czél nagyobb eset, egyenletesebb és rövidebb lefolyás által azaz átvágások által eszközölendő". Majd később hangsúlyozza, hogy „Ezen levonásból egyszer s mind az is látható — hogy a vízözönt oly számos ereken és lapályokon elárasztó Tiszánál részletes szabályozásnak helye nem lehet, a czél csak nagyobb szakaszokon eszközlendő általános szabályozás által egy előre kiszabott terv szerint sikerülhet". Majd később „annyi bizonyos, hogy a víztükör süllyedésének víztani tekinteteknél fogva be kell következni, minthogy a víz emésztés a három tényezőnek, szélesség, mélység, sebesség tevetje lévén azt egyenlő vízállásnál változhatatlannak kell tekinteni." Valószínű, hogy nem lenne érdektelen az egész 7/sza-rendszer eredeti szabályozás előtti állapotát és hidrológiai körülményeit a rendelkezésre álló korszerű lehetőségek felhasználásával újra értékelni.
