Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
4. füzet - Gauzer Balázs-Bartha Péter: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Tisza Tokaj-Szeged közötti szakaszán
534 Gauzer B.—Bartha P. sen, kb. 0,40 m-rel meghaladták volna az 1998 novemberében ténylegesen bekövetkezett tetőzések értékeit (V. táblázat, 6. ábra). 2. szcenárió: Az 1998. novemberi árhullám előtti intenzív csapadéktevékenység a Körösök és/vagy a Maros vízgyűjtő területét is érinti. A vizsgálatok eredményei rámutatnak, hogy egy, a felső-tiszaival egyidejű csapadékhullásból kialakuló körösi árhullám még akkor is csak csekély mértékben emeli meg a Mindszent és Szeged közötti Tisza szakasz tetőző vízszintjeit, ha a Felső-Tiszáról érkező árhullám nem szélsőségesen nagy tömegű. A vizsgált helyzetben, a jóval nagyobb vízszállítású Maroson érkező, az 1970. májusival megegyező árhullám már jelentős mértékben (több, mint egy méterrel) növelné a szegedi tetözés vízszintjét (VIII. táblázat, 7—8. ábra). А 2.С. szenárió eredményeiből megállapítható, hogy az 1998. novemberi felső-tiszai árhullám a Körös és Maros 1970-es vízmennyiségével együtt, Szegednél az 1970. évinél mintegy 0,40 m-rel alacsonyabb vízállást eredményezett volna, ami a Felső-Tiszáról érkező kisebb víztömegre utal (VIII. táblázat, 8. ábra). A Tisza, a Körösök és a Maros árhullámainak egyidejű találkozása Mindszentnél a jelenlegi # ma x-tól kissé elmaradó, Szegednél pedig azt jelentősen meghaladó vízszinteket eredményezett volna ( VIII. táblázat, 8. ábra). 3. szcenárió: 1999 márciusában a ténylegesen lehullottnál lényegesen több csapadék esik a Tisza tokaji vízgyűjtőjén. Az 1999. tavaszi árhullám vízállásainak az alakulását még egy nem túl jelentős mennyiségű, a vízgyűjtőnek csak kisebb hányadát érintő, március első dekádjában hulló csapadék is számottevően befolyásolta volna. A Záhony környéki tetözés időpontja előtt hulló 15 és 20 mm felső-tiszai csapadék a Szolnok/g tartó Tisza-szakasz, illetve a Bodrog teljes hosszában a ténylegesen bekövetkezettnél 0,20-0,50 m-rel magasabb vízszinteket okozott volna (X. táblázat, 9-11. ábra). Egy március utolsó napjaiban, a magyarországi Tisza-szakasz tetőzése után hulló, a teljes tokaji vízgyűjtőt érintő jelentős, de nem szélsőséges mennyiségű csapadék a számítások szerint újra igen magas, de a fő árhullám vízszintjeit el nem érő vízállásokat eredményezett volna. Az elvégzett vizsgálatok ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy az árvizeket okozó hidrometeorológiai helyzeteknek az eddig elöfordultaknál csupán kissé kedvezőtlenebb alakulása is rendkívüli következményekkel járhat a Tiszán. A vizsgálatokat 1999. végén végeztük. A természet szeszélye folytán a következő év tavaszán Tisza és a Bodrog találkozásának környékén az itt vizsgált 1. szcenárióban vázoltakhoz némileg hasonlító helyzet alakult ki amely révén Sárospataknál és Tokajnál — összhangban az 1. szcenárióban szimuláltakkal — # max-ot elérő, illetve meghaladó vízszintek álltak be. A Tokaj alatti szakaszokon az 1. szcenárióban szimulált vízszintek, az 1998. ávi árhullám viszonylag kis tömege miatt, egyre növekvő mértékben maradtak el a 2000. évben kialakult értékektől. A 2001. évi árhullám kialakulásának jellegét tekintve sokban hasonlított az 1998. évihez. Mindkettőt döntően a Felső-Tisza kárpátaljai vízgyűjtőin hullott igen jelentős mennyiségű eső okozta. A korábbi vizsgálatokban elemzett lehetséges felső-tiszai hid-
