Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Ví zügyi Közlemények, LXXXII1 . évfolyam 2001. évi 3. füzet KÖNYVISMERTETÉS A NAGYALFÖLD ALAPÍTVÁNY KÖTETEI 6. A VÍZ SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE AZ ALFÖLDÖN Kiadó: Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba, 2000. Sorozatszerkesztő: Dr. Rakonczai János Szerkesztette: Dr. Pálfai Imre Technikai szerkesztő: Boga Tamás László A Békéscsabán működő Nagyalfóld Alapítvány 1992-ben indította el az Alföldnek, mint nagytájnak sokoldalú bemutatását és megismertetését felvállaló, terjedelmi okok miatt nem a teljességre törekvő, ugyanakkor tudományos igényű, nemcsak a szük szakmai, hanem a szélesebb érdeklődő közvéleménynek is szóló - Rakonczai János sorozatszerkesztésében - tanulmánykötet-sorozatot, amelynek immár a 6. kötete jelent meg. A 20 tanulmányt tartalmazó kötet előszavában Pálfai Imre szerkesztő a téma interdiszciplináris jellegére hívja fel a figyelmet, amit meggyőzően illusztrál, hogy a Szerzők között egyaránt találunk hidrológust, geográfust, geológust, biológust, ökológust, mezőgazdasági közgazdászt és mérnököt. A tanulmányok több mint fele 1999-ben készült, de - többek között az 1999. és 2000. évi rendkívüli Tisza-vö\gy\ árvíz és belvíz miatt a teljes kötet kézirata a 2000. év végére állt össze, amely egyúttal lehetővé tette, hogy a szélsőséges hidrológiai eseményekre is ki lehetett térni vagy azokra legalább megjegyzésekben utalni. A kötet első felében közölt tíz tanulmány a vizet, mint természeti adottságot vizsgálja összefüggésben környezetével, tekintettel bizonyos emberi tevékenységekre is. Az egyes tanulmányok a vízháztartási alapösszefüggéseken túl a víz táj formáló szerepét, a vizes élőhelyek jelentőségét, az Alföld árvízi és belvízi veszélyeztetettségét, aszályérzékenységét, a vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzőit tárgyalják. Dr. Szesztay Károly: Az Alföld vízháztartása cimü, 5 oldal szöveget és 4 ábrát tartalmazó tanulmányában áttekinti és értékeli Magyarország és ezen belül az Alföld vízföldrajzi adottságait. Ennek a nagyméretű, összetett vízháztartási rendszemek két fő sajátosságát emeli ki: egyrészt a peremvidéknek a medence belsejét tápláló és azon átfolyó éghajlati vízfelesleget, másrészt a medence belsejében a nyár nagy részére jellemző vízhiányt hangsúlyozza. A Szerző bemutatja és röviden értékeli az Alföld területén a vízforgalmi ciklus elemeinek (csapadék, párolgás, beszivárgás, lefolyás) átlag- és szélsőértékeit, valamint az erdősültség és a vízháztartás közötti kapcsolatot. Rámutat, hogy az erdősültség csökkenése mind az éghajlati vízhiányt (az aszályhajlamot), mind a felszíni vízképződést (a belvízi és árvízi kockázatot) számottevően növelte, azaz a Kárpát-medence belső területeinek vízjárását és vízháztartását a természetes ökológiai állapothoz viszonyítva jóval szélsőségesebbé tette. A tanulmány utolsó fejezete a vízháztartási és tájökológiai folyamatok kölcsönhatásaival foglalkozik. A Szerző hangsúlyozza, hogy a három fő élőhelytípus (szárazföl-
