Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Philipp István: Az árvízvédelmi földművek viselkedése

Az árvízvédelmi földművek viselkedése 475 sok helyen megközelítette a ma is alkalmazott 1:3 rézsüt. A mentett oldali rézsűhajlás régen 1:1,5,sőt l:l-esvolt, esetenként több padkával. A koronaszélesség - valószínűleg a közlekedési igény miatt - általában 4 m volt. (Régebben „hordáskor" - aratás, kukoricatörés - megengedték a töltésen a kocsiforgalmat, ami az ürgeirtást, stb. segítette a zörgés és rázkódás miatt.) Az árhullám változó víznyomásának megfelelően a gát testének átnedvesedése a vízfelőli rézsütői fokozatosan halad előre (1. ábra), az árhullám tartósságától és a gát anyagának áteresztőképességétől függő mértékben az apadó ágban is (Ihrig 1963). 1. ábra. A töltés átnedvesedésének folyamata Fig 1. Process of wetting through the levee's body Bild 1. Der Prozess die Durchnässung Az árvízi tapasztalatok és a műszaki felkészültség, valamint a közigazgatás fejlődése következtében a védvonalak továbbfejlesztése egyre több megfontolás és előírás szerint történt. Először megszületett az „egyenes vonalú szivárgás vonala" (2. ábra), mely a víz oldali töltésrézsű és a mértékadó árvízszint metszésvonalától a mentett oldali terepig tartó egyenesből áll. Az „egyenes vonalú szivárgásvonal" hajlásszöge a különböző talajokra és/vagy vízfolyásokra más-más, a hazai töltéseinknél ennek hajlásszöge többnyire 1:7,5-nek felel meg. A vízoldali rézsűhajlást változatlanul a víz és a szél együttes mechanikai hatásának és a hullámverés romboló hatásának figyelembevételével állapították meg. 2. ábra. Az egyenes vonalú szivárgás vonala Fig 2. Linear seepage route Bild 2. Permanenten Sickerkurve