Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Nagy László: Természeti veszélyek és a kockázat

Természeti veszélyek és a kockázat 439 mivel aki „abszolút biztonságiban érzi magát, az rendszerint nincs készen arra, hogy hatásos lépéseket tegyen a veszélyhelyzet megelőzésére, vagy a következmények hatásának csökkentésére (pl. örmény földrengés vagy a csernobili baleset). Rejtett a veszély a radioaktív sugárzás esetén és nem látható a felhasznált villamos áram, valamint annak elektromágneses tere. Egyes veszélyes és mérgező anyagok íztelenek, szagtalanok. A mai társadalmakban sokfelé osztott, korántsem rendezett az ismeret, ami azzal is jár, hogy a veszélyekre vonatkozó közlések és értesülések sok akadályba ütköznek. Az atomerőmüvek balesete, a rákkeltőnek bizonyult azbeszt, a szárazelemek nehézfém-tartalmának kezelése és hasonlók jól példázzák, hogy miként alakul a különböző veszélyek egyéni érzékelése, értékelése. Az átlagember képtelen áttekinteni a bonyolult műszaki és környezeti kérdéseket, többnyire nincs tisztában a reális veszélyekkel és képtelen önmaga kivédeni a valószínűleg súlyos (de nem azonnal mutatkozó) következményeket (Merten 1994). A döntéshozók többsége a veszélyekkel összefüggésben sem a várható károk nagyságát, sem a bekövetkezés valószínűségét nem mérheti fel önmaga, kiváltképp nem teljes körűen. A „laikusok" hézagos felkészültségére tekintettel adott döntési helyzetek kommunikációt igényelnek olyanokkal, akik megfelelő mélységben képesek elemezni a várható hatásokat, a kockázatokat. A jól felkészült kutatók viszont sokszor úgy adják közre véleményüket, amit a laikus fel sem fog, vagy sok esetben félreért. Sok olyan elméleti szakember fejti ki nézeteit, aki távol áll a közemberek ismereteitől, gondolkodásmódjától, ezért alig van hatása az egyébként helytálló és értékes közlésnek, tudományos értekezésnek. A legfeljebb átlagos felkészültségű polgárok kísérletet sem tehetnek a szakzsargonban és túlságosan tömör képletekkel, a számukra követhetetlen tudományos apparátussal készült magyarázatok megértésére. Inkább a mások által (sok esetben „agymosási" céllal) terjesztett téveszméknek adnak hitelt hiányos felkészültségük miatt. A valódi párbeszéd olyan fogalomkészlet pótlólagos elsajátítását igényelheti, amelynek elméleti hátterét a be nem avatottaknak nem szükséges részletesen ismerniük például azt, hogy a Föld ózonpajzsát mi módon károsítják a halogénezett szénhidrogént tartalmazó (CFC) hajtógázok. A helyes kommunikációs stratégia hozzásegíti a döntéshozókat a lényeges kérdésekre elérhető válaszok értelmezéséhez és annak megítéléséhez, hogy a gyakorlatban miként érvényesíthető egy éppen vizsgált környezeti cél a bemutatott konkrét gazdasági-társadalmi döntés révén (pl. a freonok gyártásának és forgalmazásának korlátozásával), (Morgan et al. 1992). 3. Természeti jelenségek kockázata A természeti veszélyforrásokból eredő károk csökkentésének alapja az életvédelem és a gazdasági szempontok érvényesítése (Nagy 2000). A tapasztalat az, hogy a káros esemény okozta veszteségek felszámolásának költsége jelentősen meghaladja a preventív intézkedések költségét. Árvízvédekezéskor például egy köbméter föld beépítése homokzsákokban több mint tízszeres költséget jelent, mintha ugyanazt a munkát