Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Vízgazdálkodás és tájfejlesztés a környezeti válság globalizációjában

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 2001. évi 1. füzet VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS TÁJFEJLESZTÉS A KÖRNYEZETI VÁLSÁG GLOBALIZÁCIÓJÁBAN DR. SZESZTAY KÁROLY A piacorientált demokrácia eszmeiségében és történelmi gyökereiben alkalmas és ígéretes társadalmi berendezkedés a vízhez és más természeti tényezőkhöz fűződő „közjó" típusú érdekeknek és a piacmechanizmust irányító egyéni érdekek összességének a „közakarat" szerinti összehangolására (Jávor 2000). Történelmi folyamatában azonban ez az összhang igen korán felborult, mert - amint Commoner (1971) az USA példáján tételesen feltárta - a piacmechanizmust mozgató haszonelvűség - megfelelő állami és gazdasági szabályozás hiányában — szükségszerűen egyre növekvő mértékű nyersanyag felhasználáshoz és hulladék elhelyezéshez vezetett és vezet. A víz és más környezeti tényezők ebből eredő károsodásainak döntő többségét a világ gazdaságának központi országai piaci és politikai eszközökkel hosszú évszázadokon át viszonylag olcsón és észrevétlenül a gazdaság perifériájára szorult országokra tudták áthárítani. A közelmúlt évtizedek folyamán a területi áthárítás lehetőségei fokozatosan beszűkültek és ma már a globális környezet károsításával az emberi népesség közös gondjává váltak, amelyben az éghajlati eltolódásokat követő vízháztartási és táj fejlesztési hatások központi szerepet játszanak. 1. A globális környezeti válság kialakulása Az emberi értékrend és a jövőkép kialakulásának egyik alapvető és kikerülhetetlen kérdése: mekkora az adott közösség által igénybevehető természeti környezet (az emberiség egésze számára a planetáris élettér) eltartóképessége? A ma adott helyzetből kiinduló gyakorlatibb megfogalmazásban: mi az összefüggés az adott területen, illetve a bolygó egészén élö népesség számának a potenciális eltartóképességhez viszonyított aránya és az életminőségi tényezők alakulása, illetve kívánatos, vag)> elfogadható szintje között? Ezekre a létfontosságú és az utóbbi két évszázadban következetesen visszatérő kérdésekre azért nem lehetett mindmáig érdemleges és sorsalakító választ találni, mert az európai civilizációt és annak globalizációs törekvéseit a piacmechanizmus, pontosabban annak a kizárólagossá és öntörvényűvé tett fetisizálása irányította és irányítja. A régóta ismert és az európai civilizáció közelmúlt évszázadaiban központi szerephez jutott piacmechanizmus nélkülözhetetlen és hatékony eszköz és intézmény az árutermelés irányainak és szintjeinek a tényleges emberi szükségletek szerinti önszervező irányításában. Ugyanakkor értékelméleti alapfeltevései és értékmérési módszerei folytán nem alkalmas a termelési—fogyasztási tevékenységek és a viz, valamint a terA kézirat érkezett: 2000. XI. 14. Dr. Szesztay Károly oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, az OVH Vízgazdálkodási Intézet nyugdíjasa.