Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után 369 A Tisza-tavi csukák húsában volt egy olyan elem is - a berillium - melynek esetében a fajlagos különbség eiéri az 1100%-ot. A Tisza-tavi csukák húsában több mint tízszer annyi berillium található, mint dunai fajtestvéreikben. Ez a tény különösen figyelemre méltó, ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a Tisza-tavi csukák (3716 gr-os átlagsúly) húsában mért berillium koncentrációt kisebb súllyal vettük figyelembe, mint a fajlagosan kisebb (1158 gr-os átlagsúly) dunai csukák esetében. Jelen tanulmánynak nem célja az oknyomozó összefüggések feltárása a szennyezöforrások térképezésén keresztül, előzetesen annyit tehetünk hozzá a berilliummal kapcsolatos kérdéskörhöz, hogy ez az elem tipikusan erömüvi salaktereken, széntüzelésű erőmüvek kiporzásaiban fordul elő. További négy elem (palládium, tellúr, túlium és tórium) esetében mértünk kiugróan magas koncentráció értékeket az élő tiszai csukákban, de csak a Kiskörei-tározó fölötti szakaszon. Ezek az elemek jellemzően 10-80-szoros mennyiségben mérhetők az élő tiszai csukák izomszövetében a Tisza-tavi és dunai mintákhoz viszonyítva. Mivel ezen elemek egyikének sincs ismert és leírt jelentősebb fiziológiai funkciója (kivéve a tellúrt, amely mérgező), így ezek megjelenése és feldúsulása mindenképpen a felső vízgyűjtő geokémiai viszonyaival, illetve a lezajlott szennyezésekkel magyarázható. 4. Összefoglalás A 2000. évben a határon túlról érkezett cianidos és nehézfémekkel terhelt szennyeződés csóvák levonulásának hatására a Szamos és a Tisza élővilága, a vízi ökoszisztéma csaknem valamennyi eleme több-kevesebb, de még pontosan fel nem tárt mértékben károsodott. Az elpusztult, vagy különböző mértékben sériilt vízi ökoszisztémák helyreállításának sürgető gazdasági, környezetvédelmi és természetvédelmi szükségét támasztja alá ezeknek a vízfolyásoknak többcélú hasznosítása (ivóvízbázis, öntözővíz, halászati-horgászati hasznosítás, sport és rekreációs használatok, stb.), illetve bizonyos érintett területek nemzetközileg kiemelt természetvédelmi státusza (Ramsar-i egyezmény). Az Európai Uniós csatlakozási és jogharmonizációs folyamatokat figyelembe véve hangsúlyozzuk, hogy a Vízügyi Keretirányelv (Water Framework Directive) előírásszerűen rögzíti a felszíni vízfolyások természetközeli állapotának fenntartását, illetve ahol ez szükséges: a rehabilitációt. A vízgyűjtő szintű rehabilitációs programok megalkotásának szükséges feltétele, hogy a meglévő faunisztikai adatbázisokat összekapcsoljuk a mederüledék nehézfém szennyezettségi adataival (cianidos és nehézfém szennyezések kapcsán készült üledékvizsgálatok), illetve a gerinces és gerinctelen faunaelemekben mért nehézfém mintázatok ökológiai szempontokon alapuló értékelésével. A különösen veszélyeztetett (exponált) populációk nehézfém felhalmozásának felmérését olyan állatcsoportokra célszerű kiterjeszteni, amelyek életmódjuk és élőhelyi kitettségük folytán jó indikátorai a nehézfém szennyezettség terjedésének és ökológiai kockázatának. A Tisza-Szamos mederanyagának (üledék) vizsgálati eredményeit értékelve megállapíthatjuk, hogy a levonult cianidos és nehézfémes szennyezések, továbbá a múlt-