Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

370 Fleit E-Bálint M. ban lezajlott más szennyezőanyag hullámok jól érzékelhető nyomokat hagytak az érintett folyószakaszok fenéküledékében. Számos olyan toxikus, rákkeltő és teratogén nehézfémet azonosítottunk, és mértünk meg kvantitatíven, amelyek jelenléte mind közegészségügyi, mind pedig ökológiái/hidrobiológiái szempontból hosszú távon káros hatású lehet. Hazánk európai uniós csatlakozása során alapvető érdek, hogy az Uniós kockázatbecslési és elemzési módszereket megismerjük, alkalmazni tudjuk, illetve honosítsuk a vízminőségi állapot tartósan jó, megfelelő, illetve kiváló kategóriájának eléréséhez. Mindezzel kapcsolatosan hazánkra, illetve a közép-európai régióra jellemző tény, hogy az elmaradt környezetvédelmi beruházások okán (pl. csatomázás-szennyvíztisztítás) az ún. hagyományos vízszennyező anyagok (KOI, BOI, N és P formák) és a nem-hagyományos szennyezőanyagok (szerves és szervetlen mikroszennyezök) egyidejűleg vannak jelen, és terhelik a hazai vízgyűjtőket. Az elmaradt vízgazdálkodási feladatok halmozott, és sürgető megoldása a rendelkezésre álló korlátozott pénzeszközök mellett veti fel az igényt egy olyan, prioritási sorrendek kialakítására alkalmas kockázat becslési módszeren alapuló szakértői rendszer (döntéstámogatói rendszer) létrehozására, amely egy adott vízgyűjtőn belül szelektálni tud a beruházások hatékonysága és a beruházás hosszú távú ökológiai következményei együttes figyelembevételével. A rejtett, kis koncentrációkban, de krónikusan jelentkező szennyezőanyag áramokat a jelenlegi vízminőségi észlelörendszer az alkalmazott mintavételi gyakoriság miatt sem képes minden esetben detektálni. Ezért olyan „nem-szennyezőanyag célzott" módszerek szükségesek a monitorozáshoz, mint amilyenek a biomonitoring rendszerek. Ezek alkalmasak a „kis koncentráció-krónikus expozíció" probléma kezelésére is. A kémiai komponenseket mérő nagymüszeres laboratóriumok munkája természetesen fontos, söt elengedhetetlen, amikor a szennyezőanyag térképezéséről van szó. Tudomásul kell azonban venni, hogy a kémiai módszerekkel csak azokról az anyagokról kapunk információkat, amelyeket ténylegesen keresünk-mérünk, és nem azokat a látens, összegződő ökológiai hatásokat, amelyeket a nem mért komponensek okoznak. IRODALOM BK (Budapesti Közegészségügy): Rendkívüli rovat a MTA 2000. május 24-i vitaüléséről - A Tisza ökológiai rendszerének helyreállítása a kémiai katasztrófa után címmel. 2000/3. Fleit E.: Előzetes környezetvédelmi szakértői vélemény a Tisza és a Szamos mederüledék vizsgálatának eredményeiről a folyókat és cianid szennyezés kapcsán. Kézirat. Készült a tiszai Kormánybiztosi Hivatalnak. (VITUKI-INNOSYSTEM Kft. - Bálint Analitika Kft.) 2000a. Fleit E.: Rövid értékelés a Borsabányai zagykiömlés okozta toxikus nehézfém terhelésekről a Tisza felső a szakaszán. Kézirat. Készült a tiszai Kormánybiztosi Hivatalnak. (VITUKI-INNOSYSTEM Kft. Bálint Analitika Kft.) 2000b. Fleit E.: Bioakkumulációs hatások és a nehézfémek eloszlási mintázata a Tiszán és a Szamoson. V. Magyar Ökológus Kongresszus Debrecen. (Megjelent: Acta Biologica Debrecina) 2000c. Fleit E. (ed.): Ecological rehabilitation of polluted floodplains of rivers with particular interest on the polluted sedmiment flora/fauna interactions. RIZA No.RI-1445. (Sajó and Hernád Rivers) VITUKI Rt. 1994a.