Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

366 Fleit E.-Bálint M. értékeket meghaladó nehézfém koncentráció lett volna mérhető, amennyiben a rendelet 3. mellékletének 18 sorában található határértékeket alkalmazzuk. Az „egyéb édesvízi halakra" (a rendelet 3. melléklete 19. sora — //, táblázat) vonatkozó határértéket azonban az arzén ( 1000 pg/kg) és a higany (300 (tg/kg) tekintetében - bizonyos térségekben — a csukákban mért izomszöveti koncentráció meghaladta. Az élö tiszai vizsgálat 25 csukaegyedet érintett, melyeket a Tiszaadony (668 fkm) és Szeged ( 180 fkm) közötti folyószakaszon fogtuk. A vizsgált 2—3 nyaras csukák átlagsúlya 239,2 g, átlagos teljes testhosszuk 327,5 mm volt. II. táblázat Maximálisan megengedett fémtartalom, teljes tömegre számolva Élelmiszer csoport, ill. fajta As Hg Pb Cd Cu Zn Élelmiszer csoport, ill. fajta mg/kg 18. Egyes, foként ragadozó halak és halkészítmények 3,0 1,0 0,5 0,1 X X 19. Egyéb édesvízi halak és halkészítmények 1,0 0,3 0,5 0,1 X X 20. Egyéb tengeri halak és halkészítmények 3,0 0,5 0,5 0,1 X X X A 17/1999. (VI.16.) EüM. rendelet cinkre és rézre külön határértéket nem ad meg, mivel ezt a koncentrációt döntő mértékben a természetes réz és cinktartalom határozza meg. A halakra előirt fémhatárértékek a halak valamennyi ehető részére vonatkoznak. A rendelet a csukát (Esox lucius) említi, mint a melléklet hatálya alá tartozó halfajt. A Tisza hossz-szelvénye mentén fogott csukák izomszövetének arzénmintázata két jól elkülönülő csoportot alkot (4. ábra). Magas arzéntartalommal jellemezhető alsó-tiszai csoport (jellemzően a Kiskörei-tározó alvízi szakaszától Szeged térségéig), illetve az ennél lényegesen alacsonyabb arzén koncentrációval jellemezhető közép-tiszai csoport (Dombrádtól a Kiskörei-tározó felvízi szakaszáig). Az Alsó-Tisza-szakaszon erősen megemelkedett szöveti arzén koncentrációk oka lehet természetes (hidrogeológiai) eredetű „háttér", vagy lehet antropogén eredetű szennyezés(ek) következménye, illetve ezek kombinációja. Itt jegyezzük meg, hogy irodalmi adatok szerint, noha az arzén felhalmozódik a halak és kagylók szerveiben, azonban az így akkumulálódó arzén nem toxikus a halakra nézve. A kadmium esete eltér az arzénétól. A csukák itt is két nagyobb csoportra (jellegzetes koncentráció ponthalmazra) oszthatóak, ám a kadmium esetében a „szennyezettebb" állományt a közép, illetve felső szakaszon találhatjuk, míg az alsó-tiszai szakaszon a kadmium koncentrációk a néhány ppb, alacsony koncentráció tartományában mozognak, a hatóságilag előírt határérték alatt. A mért izomszöveti rézkoncentráció értékek alapján megjelenik a kadmium esetében is mért tendencia (a középszakaszon magasabbak az izomszöveti fémkoncentrációk), azonban a réz esetében megfigyelhető a réztartalom lineárisan emelkedő tendenciája a felvízi szakasz felé haladva (5. ábra). A higany koncentráció mért izomszöveti értékei szerint a Tiszaroff (379—378 fkm), illetve Vezseny (312-311 fkm) térségéből származó csukákban jelennek meg ki-