Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után 363 Figure 2. Vertical distribution of heavy metals in the sediment (at Ti2. ábra. A nehézfémek vertikális eloszlása az üledékben (Tiszabecs) тяжёлых металлов в донном отлорис. 2. Вертикальное изменение szabecs) Bild 2: Vertikale Verteilung der Schwermetalle im Sediment im Querschnitt Tiszabecs жении (Тиссабеч) lítva a 0,10 m mélyről származó (kissé pongyolán: a régebbi üledék szennyezettségi állapotot tükröző) mintákkal az ólom koncentrációk két nagyságrenddel magasabbak, azaz frissen érkezett, magas koncentrációjú szennyezést jeleznek. Ugyanez a jelenséget volt tapasztalható a következő elemek függély menti eloszlásában: ezüst, bizmut, kadmium, réz, cink. Ezek a szennyezőanyagok jellegzetesen bányászati tevékenységből származó szennyezettséget jeleztek. A 2. ábrán jól megfigyelhető, hogy a felszíni mintában mért nehézfém komponensek közül a réz, ólom és a cink egyértelműen friss, bányászati tevékenységből származó szennyeződést jelez. A tiszai mederesés viszonyok következtében a Tiszabecs alatti, de ahhoz közeli mintavételi pontokon (Milota, Tivadar) azt tapasztalhattuk, hogy ezeken a részeken rakódott ki először a hullámtérre a legtöbb nehézfém a meglassúdott áramlás okán (primer kiülepedési zónák). A korábban érintetlen, a nagybányai szennyezés felmérésekor „referencia pontként" szereplő tivadari szelvényben a kadmium, és a többi toxikus nehézfém koncentrációja is általában egy nagyságrenddel megemelkedett (0,33 -» 1,89 mg/kg), a réz (23 —> 147 mg/kg), a higany (0,05 ->0,16 mg/kg) az ólom (14,7 —>212 mg/kg). (Az első érték a március 2-án vett, míg a második, megnövekedett érték a március 13-án vett mintákból származik). A 2000. március 13-án, Tiszakórodon vett üledékmintákban az ólomtartalom (3. ábra) olyan meglepően magas értéket ért el, hogy a mérést többször is megismételtük. Az eredmény azt mutatja, hogy szárazanyagra számítva az üledék ólomtartalma csaknem elérte a 2000 mg/kg értéket. Ez a többszörös, nagyságrendi határérték túllépés olyan mintából származott, mely a közvetlenül a folyó partján kirakódott, frissen a víz alól kikerült iszapmintát jellemezte. Ezért valószínűsíthető, hogy a folyó medrében, a langók és limányok (palajok) körzetében hasonló ólom kiülepedés/felhalmozódás zajlott.