Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után
A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után 357 - A Tisza, Tivadar (700 fkm) - a cianidos szennyezéssel nem érintett referencia pont —továbbá Tiszaszalka (675 fkm), Aranyosapáti (673 fkm), Tiszafüred, jobb part és bal part (430 fkm), T5 jelű öblítöcsatorna (ösi 7ï.9za-meder a 7lsza-tóban) (410 fkm), Tiszaroff, (380 fkm), Tápé (177 fkm) Szeged közelében. Felhasználva az első méréssorozatból származó eredmények tanulságait, a borsabányai szennyeződést követően a mintavételi pontokat a primer hatásokkal érintett Tisza-szakaszra koncentráltuk, a felső-tiszai határszelvény (Tiszabecs, 742 fkm) és Tuzsér térsége (617 fkm) között elterülő folyószakaszra. Ezen a szakaszon 8 mintavételi ponton végeztünk el részben rétegzett (sztratifikált) mederüledék mintavételezést ( Tiszabecs\ Milota, Tiszakóród, Tivadar, Jánd, Aranyosapáti, Lánya és Tuzsér térségében). Ebben a mintavételi sorozatban a cianidos szennyezéskor még „érintetlen referenciapontként" használt tivadari szelvény már alkalmat nyújtott bizonyos összehasonlításokra is. Mindezzel párhuzamosan szükséges volt olyan további referencia pont kijelölésére is, amely a mentett oldalon a korábbi ártér részeként, ám jelenleg a levonuló szennyezésektől már izolált területként tükrözi a hidrogeológiai „háttér koncentrációkat". Ez a mintavételi pont Gergelviugornyán volt. A mennyiségi és minőségi kémiai elemzéseket nemzetközileg akkreditált laboratórium (Bálint Analitika Kft.) minden mintából két párhuzamban folytatta le, és az értékelés során a két mérés átlagából képzett adatokat tekintettük kiindulási alapnak. A mederüledék mintákból a fémek meghatározása az MSz 21470-50:1998 szerint történt (ICP-MS módszerrel). Az élö, szöveti mintákban a fémek meghatározásakora vizsgálandó mintából analitikai mérlegen 2,50 g-ot teflonbombába mértek 0,1 mg-os pontossággal, 2 cm 3 65%-os salétromsavat (Merck, Suprapur) és 6 cm 3 30%-os sósavat adva hozzá, mikrohullámú roncsolóban nyitva, kis teljesítménnyel melegítettek. A teljes bepárlódás után ismét a fenti mennyiségű savat és 25 |il 50 mg/l-es Sc, Rh. Lu belsöstandard-oldatot mértek a bombákba, majd azokat gondosan lezárva mikrohullámon befejezték a roncsolást, a feltárt mintát 25 ml-es mérőlombikba mosva át. A fémek analízise a biológiai eredetű mintákból az US EPA 6020 szabvány előírásai szerint induktív csatolású tömeg spektrométerrel történt (ICP-MS meghatározás). Az élő szervezetek vizsgálatát 2000 őszén végeztük el, ami lehetőséget biztosított arra, hogy a vizsgált egyedek mintegy 8 hónapos expozíciós időtartam után kerüljenek gyűjtésre. A biológiai minták (halak) esetében szükséges volt meghatározni, egy ún. külső és egy belső „összehasonlítási" populációt. Belső populációnak (belső viszonyítási csoportnak) a Tisza-tavi élölénycsoportokat tekinthetjük, mivel ezeket-a szakszerű vízügyes megoldásnak köszönhetően - nem érte el a 2000. évben bekövetkezett két nagyobb szennyezőanyag hullám, de biogeográfiai helyzetükből adódóan az elmúlt évtizedek során a Tisza vízgyűjtőjén jelentkező kommunális és ipari szennyezőanyag hullámok viszont igen. A Tisza-tavi élőlényeknek (pl. ragadozóhalak) tiszai szennyeződés lenyomata van, kivéve a 2000. évi két nagy román szennyezést. Jellegzetessége ennek a populációnak, hogy hidrogeológiai helyzetéből adódóan ez a csoport is ki volt
