Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után
358 Fleit E .-Bálint M. téve mindazon expozícióknak, amelyek krónikusan, de igen alacsony koncentrációk mellett terhelik/terhelték a Tiszát. Külső populációnak egy közepesen szennyezett hazai folyószakasz élőlény együttesét választottuk (Duna, 1539 fkm körzete). Ez a dunai folyamszakasz látszólag távol esik a nagyobb ipari és kommunális terhelésektől (pontszerű szennyezőanyag kibocsátásoktól), mint pl. a főváros és Dunaújváros, és néhány kilométerrel Paks felett van. Az eredmények szerint a konzervatív szennyezőanyagok szempontjából a távoli nagyvárosok hatásai is kimutathatóak. Ennek a csoportnak jellegzetesen dunai szennyezettség történetet őrző nyomelem és nehézfém mintázata van, ideértve a pontszerű és nem pontszerű, többé-kevésbé folytonos szennyezőanyag hullámoknak kitettséget is, illetve a krónikus és akut expozíciók összegződő hatásait. A 2000. évi román eredetű szennyezés (cianidos és nehézfémek) során exponált populációnak az élő Tisza különböző szakaszain megfogott halak és egyéb biotikus komponensek tekinthetők. A közlemény a csuka (Esox lucius L. ), mint a ragadozó halak tipikus képviselője egyes szöveteiben mért nehézfém tartalmi adatokat mutatja be és értékeli. A Dunán a mintagyüjtést kisszerszámos állító halászati módszerekkel végeztük (varsa, milling háló, illetve horgászeszközökkel). A dunai mintavételezés során 15 halfaj 53 egyedét gyűjtöttük. A halak nagyobb méretű egyedeiből külön preparáltuk az izomszövetet, béltartalmat, májat és a pikkelyt. Ezen kívül kétféle kagylófajtát gyűjtöttünk, illetve viz alá merült (szubmerz) vízi növényzetet is. A Dunán a mintavételi periódus 2000 októberét ölelte fel. A Tisza-tavon (belső kontrollcsoport) a mintavételezést a MOHOSZ segítségével folytattuk le 2000. XI. 6-án. A MOHOSZ, mint a vízterület halászati jogának bérlője, november elején állománymentést végzett a Tisza-tó poroszlói térségében, az ún. Büdös-lapos területén. A következő halfajokat fogtuk és dolgoztuk fel további elemzésekhez: csuka, süllő, leső harcsa, törpeharcsa, ezüst kárász, dévérkeszeg. A halakon kívül itt is gyűjtöttünk vízi növényzetet, illetve kagylókat is, továbbá iszapmintákat ugyanerről a területről. A Tisza folyóból (az élő Tiszából) a halak gyűjtését részben elektromos halászeszköz, részben pedig állító halászati eszközök (pl. varsa) felhasználásával folytattuk. A mintavételezési időszak 2000. október 25-én kezdődött a felső folyószakaszon (Jánd térségében) és tartott 2000. november 2-ig Szeged térségéig terjedően. A mintavételezés során 117 darab, különböző méretű és fajú halegyedet gyűjtöttünk, melynek mindegyike esetén — csakúgy, mint minden egyes Tisza-tavi és a dunai halmintáknál - a fogás pontos helyén és időpontján túlmenően feljegyeztük az egyed testhosszát (mm), és súlyát (gr pontossággal). A tiszai halászatot (az élő Tiszán) a 2000. év őszi mintavételi időszakban elsősorban, de nem kizárólag a ragadozó halakra terjesztettük ki. A fogott halfajok: fejes domolykó (Leuciscus cephalus), menyhal (Lota lota), csuka (Esox lucius), magyar bucó (Zingel zingel), lesöharcsa (Silurus glanis), csapó sügér (Perca fluviatilis), bálin (Aspius aspius), törpeharcsa (Ictalurus sp.), rózsás márna (Barbus barbus) és kecsege (Acipenser ruthenus) voltak.
