Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

356 Fleit E.-Bálint M. rendszereinek figyelembe vételével előre lehet jelezni a vízgyűjtőn végbemenő felhalmozódási folyamatok ökológiai hatásait. Ezeknek a folyamatoknak részben fiziko-kémiai (pl. adszorpciós folyamatok), részben kémiai-elektrokémiai (pl. az üledék redoxipotenciál változásai) és végül biológiai (pl. felvétel és leadás, bioakkumuláció) hatásmechanizmusai, szabályozása, szezonális ciklusai, stb. a vízgyűjtő területen még nem feltártak, néhány korábbi hazai esettanulmánytól eltekintve (Somlyódy et al. 1985, Fleit 1994a,b). Az érintett folyószakaszok ökológiai rehabilitációja tervezésének alapvetően a mederüledéket és az abban élő, vagy onnan táplálkozó fajcsoportokat (pl. a makroszkópos gerinces fauna elemeket és bizonyos halakat) ért szubkrónikus és krónikus hatások felmérésén kell alapulnia. Az előzetesen megismert és publikált vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a cianidos (Nagybánya) és a kiemelkedően magas nehézfém koncentrációkkal jellemezhető (Borsabánya) szennyeződésekkel kivételes nagyságú nehézfém terhelés érte a Szamos és Tisza folyók hazai szakaszait (BK 2000). A nemzetközi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az akut toxikus hatás levonulása után a mederüledékben, az ártereken/hullámterekben lerakódott iszapban jelenlévő, határérték feletti nehézfémek krónikus, ökológiai hatásaival az elkövetkező évtizedben is számolni szükséges. Előzetes méréseink szerint (2000. évben) a nehézfémek közül a bizonyítottan karcinogén és teratogén (vagy más módon károsító) fémes, nem fémes, és félfémes elemek felhalmozódása megkezdődött a vízi táplálékhálózat egyes tagjaiban (csúcsragadozók, békés halak, vízi növényzet, szűrő életmódot folytató kagylók, stb.). A tanulmány eredményei nem jöhettek volna létre a VITUKI INNOSYSTEM Kft. és a Bálint Analitika Kft. segítsége és munkája nélkül. Mindkét cég szándéka és célja volt ezzel kapcsolatban a hazai vízvédelem és környezetvédelem támogatása a vészhelyzetben. 1. Mintavételi és analitikai módszertan A mintavételezés három szakaszban zajlott: — A cianidos (nagybányai) szennyezést követően — üledékmintázás — A nehézfémes (borsabányai) szennyezést kővetően — üledékmintázás — A két szennyezés után minták vétele halakból, kagylókból, vízi növényekből (8 hónapos expozíciót követően). A cianidos (nagybányai) szennyezést követően az iszapból 11 ponton vettünk mintákat, melyből 3 mintavételi pont a Szamoson, 8 pedig a Tiszán található. Egy tiszai pontot (tivadari szelvény) referenciaként használtunk fel, mivel ezt a Szamos-torkolat feletti szakaszt a cianidos szennyeződés nem érintette. A mintavételi helyek megválasztásánál törekedtünk arra, hogy ezek hozzávetőlegesen egybe essenek a hatósági mintavételezések pontjaival, illetve az első ENSZ misszió által meghatározott mintavételi helyekkel. Üledékminta vételi pontok a cianidos szennyezést követően: — A Szamos a határszelvényhez közeli szakasza (a csengeri vízmérce és ez alatti szakasz 49,4-49,0 fkm), illetve a tunyogmatolcsi közúti híd alatti szakasz (23,8 fkm).