Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után
Ví zügyi Közlemények, LXXXIII . évfolyam 2001. évi 2. fizet A TISZAI ÜLEDÉK ÉS HALAK NEHÉZFÉMTARTALMA A 2000. ÉVI SZENNYEZÉSEK UTÁN DR. FLEIT ERNŐ és BÁLINT MÁRIA A Szamoson és a Tiszán és a 2000. évben levonult szennyezőanyag hullámok hatásainak vizsgálata több hazai kutatóhelyen, felsőoktatási intézményben, vízügyi igazgatóságon, környezetvédelmi felügyelőségen kezdődött meg és napjainkban is tart az adatok feldolgozása, értékelése. Az MTA székházában 2000. május 24-én megtartott vitaülés és tudományos tanácskozás is rögzítette, hogy a két nagymértékű szennyezést megelőzően is történtek kisebb léptékű ipari, bányászati és kommunális szennyezések a határon kívüli vízgyűjtőn csakúgy, mint fenti folyók hazai szakaszán, illetve azok mellékvízfolyásain. A határon túli és hazai szennyezések hosszú távon jelentkező ökológiai hatásainak vizsgálatára azonban még csak az előzetes kutatómunka indult meg. A katasztrófa elhárítás során mért adatok és így az ezekből levont konklúziók döntő hányada a „vízben oldott" fázisban lezajlott folyamatokra reflektált. Célunk, hogy a 2000. évben a Szamost és a Tiszát ért szennyezések levonulása után az üledékben megjelenő fémek (és nemfémes elemek) mennyiségi változásait bemutassunk, és ezzel az értékeléssel az átmeneti vízminőség romláshoz, halpusztuláshoz vezető akut káreseményen túlmenően a hosszabb távú (krónikus) hatások elhárításában a kárelhárítási és rehabilitációs alternatívákhoz útmutatással szolgáljunk. A mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a Felső-Tisza-szakasz és a Szamos mederüledékében a bekövetkezett havária események hatására jelentős nehézfém halmozódhatott fel. A jövő tennivalóinak zömét véleményünk szerint az elhúzódó hatások megfigyelése, majd elhárítása jelenti, kiegészítve a felmért károk (halpusztulás, vízi ökoszisztéma egyéb elemeinek károsodása) alapján meginduló rehabilitációs munkálatokkal. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által 1995-ben kiadott ún. Dobris-jelentésben 12 környezetvédelmi prioritást határoztak meg az európai térségre. Ezek egyike a nagy, régiókat érintő ipari szennyeződések (havária események) kérdésköre. A Tiszát ért szennyezések jellege (határon túlhaladó, a vízfolyás többcélú használatát hosszabb időre korlátozó, és azonnali, nagy léptékű ökológiai/ökotoxikológiai hatásokat kiváltó volta és a mért szennyezőanyagok környezeti viselkedése) indokolja azt, hogy a környezetvédelmi káresemények következményeinek értékelésekor ne csak a vízben oldott fázisban lezajlott eseményeket és az azokhoz kapcsolódó „forgatókönyveket" értékeljük (cianidos, majd nehézfémekkel terhelt szennyezőanyag hullámok) hanem ezzel egyidejűleg a vízgyűjtőre érkezett és kisebb mértékben ma is érkező szervetlen mikroszennyezők hosszabb távon előnytelen ökológiai hatásait is. A szervetlen mikroszennyezők fázisok közötti megoszlásának (visszaoldódási, megkötödési mechanizmusok) részben biogén, részben pedig abiogén szabályozó A kézirat érkezett: 2001. IX. 20. Bálint Mária oki. vegyészmérnök, a Bálint Analitika Kft. ügyvezető igazgatója. Dr. Fleit Ernő oki. biológus, a BMGE egyetemi adjunktus.
