Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

Vízfolyások szabályozása ci XXI. században 35 tezésénél ezeket a nehézségeket elkerülhetjük érdességi tényező nélküli, természetes vízfolyásokra kidolgozott képletek alkalmazásával (pl. Hermanek, Bretting). Bármelyik képletet használjuk is, számíthatunk - kedvezőtlen esetben — 30%-ot is elérő hibára a középsebesség meghatározásánál. Az érdességi tényező hatásának megállapítására, a vízfolyásmedrek hidraulikai teljesítő képességének nyomon követésére legalkalmasabb a sorozatos vízszint- és vízhozammérések alapján szerkesztett vízhozamgörbe. A mederváltozások és különösen a vegetációs időszakon belüli vízszállítóképesség módosulásának meghatározására jó példa a Sió vízszállító képességének vizsgálata számítógépi program segítségével (Zellei—Sziebert— Csonki-Kaszab 1999). Összetett szelvényeknél mindig külön kell számítani a kisvízi mederben és külön a padkákon a sebességet. Összetett szelvény egységes szelvényként történő kezelése durva, meg nem engedhető hibát eredményez. Természetesen az egyes mederrészekhez más-más érdesség is tartozik. A padka és a kisvízi mederéi metszésvonalánál mérhető vízoszlopot a hidraulikus sugár számításánál figyelembe kell venni. Sürü, fás aljnövényzettel benőtt medrek számításánál — az érdességi tényező megfelelő megválasztása mellett — a növényzet területét a nedvesített területből le kell vonni. Az egyensúlyban lévő meder méretezéséhez lényeges tájékoztatást ad a lebegtetett és görgetett hordalék mozgásának ismerete. Az egyensúlyban levő meder szempontjából a mederalakító (szabályozási) vízhozam a mértékadó. A meder keresztszelvénye olyan legyen, hogy az ehhez tartozó vízmélységgel (hidraulikus sugárral) számított hordalékmozgató erő a fenéken (a víz fenéksebessége), tartósan (hosszabb ideig, az árhullámok levonulási ideje) sehol ne haladja meg a fenék anyagára megengedhető kritikus értéket. 4.4. Hatékonyság vizsgálatok Metodikájuk azonos a költség-haszon vizsgálatokéval. A gyakorlati alkalmazás azonban — főleg az adatbeszerzés hiányosságai, valamint egyes elemek szubjektivitást sem mellőzhető megítélési lehetősége miatt - nehézségekbe ütközik. E vizsgálatok fokozatos alkalmazását ennek ellenére meg kell kísérelnünk, majd — építve a gyakorlati tapasztalatok kiértékelésére — meg kell kezdenünk. A fö nehézség abban rejlik, hogy a vizsgálatok során nemcsak konkrét, pénzben kifejezhető értékekkel (pl. kiépítési költségek - várható mezőgazdasági terméstöbblet, elmaradó károk) kell számolnunk, hanem az elemzésbe eszmei értékeket is be kell vonnunk, melyek pénzértéke nem (pl. az ökológiai helyzet megváltozása, tájesztétikai, üdülési, stb. értékek), vagy csak eszmei áron (pl. védett állatok és növények kipusztulása az élőhely változása következtében) fejezhetők ki. Bár a pénzben ki nem fejezhető elemek hatása csak több-kevesebb szubjektivitással becsülhető, nem mondhatunk le vizsgálatukról. Megfelelő számú ilyen elvégzett vizsgálat birtokában, hosszabb távon a költség-hatékonyság analízise megfelelő áttekintést adhat a döntéshez, lehetővé téve a relatív összehasonlítást és a következmények legalább részben objektív megítélését. Éppúgy, mint a tervezés egész folyamán, itt is be kell vonni az ökológia, a természetvédelem, az erdészet, a mezőgazdaság szakértőit is az elemzésbe, melyet célszerűen közgazdász végezzen, minden változatra kiterjedően.