Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A szennyvíztisztítás környezetbarát lehetőségei ritkábban lakott térségekben 339 tékeink megsértéséért, annak károsításáért jogos bírságot, ami egyébként a tisztítás többi költségéhez hasonlóan a fogyasztóra hárítható.) A jelenlegi szennyvíztisztítóinknál, melyek szinte mindig valamilyen vízfolyás mellett találhatók, a tisztított víz befogadóba vezetése alig jelent gondot. Általános probléma ugyanakkor a szennyvíziszap feldolgozása, ártalommentes elhelyezése (,Juhász-Kárpáti 2000). Bár az elhelyezés jogi szabályozása lassan rendeződik, az iszap nagy tömegű, biztonságos felhasználására nincs megfelelő igény. A valamilyen formában előkezelt, stabilizált szennyvíziszap termő, vagy parlagon hagyott mezőgazdasági területre történő elhelyezésére sok helyütt (karsztos területek) lehetőség is alig van. Másutt a segítő, befogadó szándék hiányzik. Az utóbbinak részben az iszapminőség a kockázata, aminek az iszap megfelelő előkezelésének hiánya is oka. Célszerű ezért mind az iszap kezelését, mind annak elhelyezését a jövőben anyagilag központi forrásból jobban támogatni, különben az ellenőrzés nélküli megoldások, elhelyezések válhatnak gyakorlattá. Az iszapelhelyezés költsége természetesen a fogyasztóra hárítható. A lakosság hazai anyagi helyzete, az egy főre jutó vízfogyasztási költség minimál vagy átlagbérhez viszonyított nagysága azonban ezt semmiképpen nem célszerüsíti. Sajnálatos, hogy az országban a vízellátás és szennyvíztisztítás ilyen nagy fajlagos költsége a helytelen szabályozás és annak megfelelő tervezés eredményeként egyáltalán létrejöhetett. Mindent el kell követnünk, hogy a jövőben a tisztítás és iszapelhelyezés tervezésénél, kiépítésénél a korábban elkövetett hibák ne ismétlődjenek meg. A tisztítóktól távolabbi, ritkán lakott térségeknél gondot jelent a tisztítóba szállítandó szennyvíz gyűjtése, tározása és időszakos elszállítása. Az előzők az úgynevezett derítő medencékben történnek. Ha azonban a gyüjtőmedence nem vízzáró, az részben elszivárogtató medenceként működik. A tisztítatlan víz elszivárgása a talajvíz káros elszennyezését eredményezheti. Kisebb veszélyt jelentene, ha a nem vízzáró medencékben a szennyvizet levegőztetnék, megtisztítanák, s csak tisztított víz kerülhetne azokból a talajba. 3. Nem csatornázott területek szennyvíztisztítási és elhelyezési lehetőségei A csatornázás nagy költségigényt jelent a helységeknek, különösen a ritkábban lakott térségekben. Általános tapasztalat, hogy a csatornahálózat kiépítési költsége közel kétszerese a végére építendő tisztító költségének. A tisztítás kiépítésének a költsége e területeken 300 ezer Ft/napi 1 m

3 szennyvíz fajlagos értékkel számítható, a csatornázás és tisztítás kiépítésének az összes költsége egy köbméter napi szennyvízre mintegy egy millió forint. Ez 7-8 lakos napi szennyvízének a gyűjtési, kezelési beruházás igényétjelenti. Ehhez természetesen hozzájön a rendszerek üzemeltetési költsége is. Lakosonként tehát 125—150 ezer forint, vagy családonként mintegy fél millió forint tehát a szennyvízkérdés megnyugtató rendezésének csak a beruházás költségigénye. A ritkán lakott térségek esetében tehát megfontolandó, milyen lakos sűrűségig engedhető meg a csatornázás kiépítése, illetőleg milyen lakos sűrűség alatt célszerű a derítőmedencék kialakítása, s azokból a szennyvíz rendszeres szippantással történő