Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
320 Jol ánkai G.-Bíró I. - Megvizsgálják a vízminőségi modellel, hogy az immissziós határértékek teljesülnek-e, illetve milyen csökkentést és hol kell (optimálisan, költséghatékony an) a szennyezőforrásoknál végrehajtani. - Ennek nyomán módosítják, szennyező-forrásra (pontszerűre és nem-pontszerűre) lebontva az emissziós határértékeket (ami csak szigorítást jelenthet a már megállapított, az egyenjogúságot biztosító, emissziós értékekhez képest). Ez az egyszerűnek tűnő feladatsor olyan kifinomult eszköz rendszert és részletes helyszíni vizsgálatokat foglal magában, amiknek biztosítása (sajnos) a távolabbi jövő felé tekint. Ez a távolabbi jövő (véleményünk szerint) azonban nem lehet túl távoli. A fenntarthatóság elvitathatatlan és megkerülhetetlen követelménye ugyanis nagyon hamar rá fogja kényszeríteni az emberiséget (és így hazánkat is) arra, hogy a jelenlegi eszközöknél (ami egyúttal, sőt főként, anyagi eszközöket is jelent) lényegesen jobbat és nagyobbat fordítson a környezet védelmére. Nem árt tehát felkészülni erre. 2. A vízminőségi modell, mint a vízminőségi célállapot elérhetőségét biztosító terhelhetőségi számítás eszköze 2.1. Vízminőségi célállapot Egy adott víztest vízkémiai, bakteriológiai és biológiai paraméterekkel — azok számszerű értékeivel - vagy azokból képzett mutatókkal (indexekkel) rögzített olyan állapota, amit az adott vízgyűjtő és vízrendszer fenntarthatónak tekintett vízhasználataihoz elérni kívánunk. A vízhasználók követelményei között értjük a társadalom (az ember), valamint a természet (a szárazföldi - terresztriális - és a vízi — aquatikus — élővilág) vízzel kapcsolatos minőségi igényeit, azaz a fenntarthatóságukat biztosító vízminőségi állapotot. Ezek az értékek általában a hosszú távon eltűrhető szennyezőanyag töménység (koncentráció) felső határértékei. Kell (vagy legalább is kellene), hogy tartalmazzák a kívánatos szintekre, állapotokra vonatkozó alsó határértékeket is, hiszen az élő szervezetek fejlődéséhez (fenntartható létéhez) igen nagyszámú anyagnak kell jelen lennie az elfogyasztott és/vagy életteret képező vízben. Látható, hogy itt mindjárt egy problémával állunk szemben. Alapvetően fontos, hogy a vízminőségi célállapotot a fenntarthatóság (sustainability) szemszögéből definiáljuk. A fenntarthatóság viszont mindmáig nincs rögzítve számszerű értékekkel, csak alapelvekkel, nagyon fontos elvekkel, de csak általános elvekkel. Ez az általános elv a „Világ Tudományos Akadémiáinak" (2001) legújabb nyilatkozata szerint: „... az ember jelenlegi igényeinek biztosítása az eljövendő generációk által igényelt környezeti állapot és természeti készletek egyidejű megőrzése mellett." Megjegyzendő, hogy (talán) nem is lehet általánosan érvényes kritérium rendszerrel definiálni a „fenntarthatóság" állapotát, hanem azokat minden egyes vízgyűjtőre és az azon élő lényekre vonatkozóan külön-külön kell kidolgozni. Ebből az is következik, hogy jelenleg (tudásunk mai szintjén) a célállapot csak egy önkényes, egyezményes paraméter és index értékrendszer lehet. Ez később szükségszerűen finomodni (általában szigorodni) fog, amint önmagunkról és a minket körülvevő világról szerzett ismereteink bővülnek.