Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 2001. évi 2. fizet GONDOLATOK A VÍZMINŐSÉGI CÉLÁLLAPOT ÉS TERMELHETŐSÉG MEGHATÁROZÁSÁRÓL DR. JOLÁNKAI GÉZA és BÍRÓ ISTVÁN A vízi környezetvédelem területén több olyan feladat jelentkezik mostanában, részben hazai és nemzetközi projektek (pályázatok), részben az EU csatlakozással kapcsolatos irányelvek kapcsán, melyek során le kell nyúlni a vízminőségi célállapot meghatározás és terhelhetőség számítás problémakörének elméleti gyökeréig. Erre azért van szükség, hogy lássuk és másokkal is láttassuk milyen elméletileg megalapozott gyakorlati eszközökkel lehet a feladatokat megoldani a jeleníegi (és általános) adat-hozzáférhetőség mellett, illetve melyek a korlátai a kifinomultabb eszközök alkalmazásának. 1. Előzmények A vízi környezetvédelem, a vízminőség szabályozás, legfőbb célja egy hosszú távon fenntartható „vízminőségi célállapot" meghatározása és az eléréséhez szükséges szennyezőanyag terhelés csökkentési stratégiák megtervezése. A vízminőség-szabályozás, vagy vízi környezetvédelem tudományos, elméleti kezdete óta (Streeter—

Phelps 1925) foglalkozik (több-kevesebb sikerrel) a vízminőségi modellezési módszerek gyakorlatba történő átültetésével, azaz a tervezési eszköz előállításával. A siker nagynak is nevezhető, ha a kereskedelmileg is forgalmazott vízminőségi modellek tömegét tekintjük (Chapra 1997, Thornton et al. 1999) és egyúttal igen szerény, ami a tényleges vízminőség-szabályozási, vízi környezetvédelmi tervezési, döntés előkészítési alkalmazásokat illeti. E kettősség, vagy ellentmondás oka nagyon egyszerű. Először a számítástechnikai eszközök hiánya volt gátja a viszonylag bonyolult modellek széles körű gyakorlati alkalmazásának, majd hirtelen ellenkezőjére fordult a helyzet: A rendelkezésre álló adatbázisok sokkal szerényebbnek bizonyultak, mint amit a roppant gyorsan fejlődő számítástechnikai eszközök nyomán kialakuló bonyolult modell rendszerek igényeltek. Ez az átcsapás olyan gyors volt, hogy a vízminőség-védelmi gyakorlat igényeinek megfelelő egyszerű, de tudományosan megalapozott és az adat hozzáférhetőséghez illeszthető modellek kora csak „percekig", a szóban forgó idő skála töredékéig tartott. A gyakorlat ezt nem ismerte fel, nem tudta követni, illetve az elmélet rendkívül gyorsan túlhaladta a gyakorlati lehetőséget a nagy tudományos kihívás miatt. Hazánkban, ahogyan ez már lenni szokott, eleinte kedvezőbb volt a kép. Hock(\910) a vízminőségi számítások kezdetén még a gyakorlati igények és alkalmazhatóság szemA kézirat érkezett: 2001. V. 14. Dr. Jolánkai Géza oki. mérnök, az MTA doktora, A vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt., Budapest) tudományos tanácsadója. Bíró István oki. mémök, VITUKI tudományos munkatársa.